Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Duba Gyula: Parasztírónk a múlt századból (Sellyei József munkásságáról) (esszé)
Parasztírónk a múlt századból más paraszt, fiatal még s már vénülő, kiújult a tüdőbaja. Esetében nem hatékony a „magyar a magyarért!” jelszó. 1939-ben feljegyzi: „Hiába zsong bennem az esztendők éposza, amolyan Csendes Don-féle alkotás, nincsen időm leírni, mert pengős napszámba kell járni a két gyerek miatt, az asszony miatt, a kenyér miatt. A né- havaló estéli alkotókedvűségben el lehet zsongani egy tárcányi melódiát a felgyülemlett mondanivalókból, de nem lehet nekikezdeni hatalmas írástömeg meggyú- rásának... Úgy látszik, el fogok kallódni, mint író...” Olyan írásai születnek ebben a korszakában, mint a Lelőtt paraszt a peredi sárban, A kakastoll viselője, A gyilkosokat felmentették, Márciusi gyűlés, Ének a cukorrépáról. Az író döbbenetét tükrözik s csalódása tragikuma mellett az új paraszti drámák fájdalmát. Ezen írásai hagyatékából kerültek elő, kéziratban maradtak, közlésükre aligha gondolhatott. Amikor az orvos tudtára adja, hogy szanatóriumi kezelés híján tüdőbaja végzetes lehet, ismét kérvényeket ír. Segítségért könyörög. Szabó Pál és a népiek révén, s egy „igaz barát” - minden bizonnyal Móricz Z'sigmond - közbenjárásával végül ingyenes kórházi kezelésben részesül - későn! Meghal 1941. március 6-án. Csanda Sándor a Szabad Szó búcsúzó vezércikkét idézi: „Sellyei József halálával elgondolkozhatunk a magyar szegényparasztság életén, és szomorúan állapíthatjuk meg, hogy százezreknek az a sorsuk, mint ami Sellyei Józsefé volt... Hány magyar tehetség élete tört derékban ketté, és hány nagy szándék és alkotási vágy lángolása lobbant utolsót, penészes, nyirkos, nyomorúságos paraszt szobákban, vagy a végső szükség hozta kórházi ágyakon, s elvitték magukkal terveiket és álmaikat a magyar temetőkbe, ahol a kihűlt koponyákban annyi nagy terv és álom porladt el örökre. Sellyei is nagyot és szépet álmodott a magyar parasztság jövőjéről, írásait a Szabad Szó állandóan közölte, és azokból egy szelíd nézésű, hű arc fordul felénk, és most, amikor visszaemlékezünk rá, úgy érezzük, hogy Sellyei József halálával nagy veszteség ért bennünket... Sellyei József a magyar parasztság felszabadításáért indított harc hősi halottja, és mi kegyelettel fogunk visszagondolni rá mindig, és a Szabad Szó lapjain az ő szellemét megőrizzük, ápoljuk, osztályát pedig felszabadítjuk...” (1941. III. 23.) 7 „Apám, ide egy új Krisztus kellene...” — írja Sellyei a Mellnek szögezett bicska című kis remekművében. Panaszos miniesszé, vallomás vagy paraszti sirám?! Nyílt, érthető írás, mégis rejtélyes, furcsán titokzatos. Benne a parasztlegény nai- vul féktelen „kurjantása” és a parasztíró bölcs rezignációja! A Farsang legénye- korszak terméke lehet. Kiábrándult és romantikus írás egyben. „Az élet egyszerű. Nagyon, sőt túlságosan egyszerű. Fölkelsz reggel és lefekszel este, közben dolgozol, végzed a rád rótt robotot, eszel, iszol és ha gondolatod van, gondolkozol. Este ágyba fekszel, átgondolod az elmúlt nap tetteit, és elalszol... Paraszt vagy te is, vad és kétségbeeséstől szinte bolond, amiért mások irányítják az akaratod... S temetsz,
