Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - FÓRUM - Mérföldkövek IX. - Csanda Gábor: A háborús évek tükröződése a szlovákiai magyar irodalomban (előadás)
FÓRUM kiai magyar irodalom részévé, legalábbis a befogadás szintjén. Ennek első mérföldköve Julius Fucík Üzenet az élőknek című feljegyzései-börtönnaplója. A műnek több fordítását is számon tarthatjuk, az 1989 előtti időszakban pedig a szélesebb körben ismert munkák egyikének számított. E dolgozatban az eddigiekhez hasonlóan elsősorban emblematikussága okán említődik: a szlovákiai magyarok jelentős része áttételesen, Fábry Zoltán számos hivatkozása, a műből vett idézete révén is ismerheti, másrészt témánkat tekintve az időrendben lefordítottak közt az elsők közé tartozik; Peéry Rezső magyarítását a Magyar Könyvtár 1950-ben jelentette meg. A több reprezentáns közül további kiragadott példaként említhető Alfréd Wetzler munkája, a Jelentés a pokolból (a fordítás eredetije: Jozef Lánik: Co Dante nevidel), mely L. Gály Olga fordításában jelent meg (Nap Kiadó, 1993). E helyt még talán annak a tágabb horizontnak a kijelölése tekinthető megfontolandónak, mely a szlovákiai magyar irodalmat nem csak a (cseh)szlovákiai illetőségű szerzők Cseh/Szlovákiában - és esetleg másutt kiadott - müveivel azonosítja, ideértve az ilyen szerzők által fordított idegen nyelvű irodalmat is, mint az előbbi két példánk. Számolnunk kell ugyanis azzal, hogy a fentiek értelmében definiált szlovákiai magyar irodalomból megszámlálhatatlanul sok mű kimaradna. Példaként említhető egy másik Fucík-könyv, a Riport az akasztófa tövéből - ezt Palotai Erzsi fordításában adta ki a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó (Bratislava, 1965). Maradva példánknál: ebben az esetben figyelmen kívül kellene hagynunk, hogy a fordítót, Palotai Erzsit a szlovákiai magyar irodalomtörténet-írás nem tartja a szlovákiai magyar irodalom részének, s természetesen a szerzőt, Julius Fucíkot sem, míg a kötetet megjelentető kiadót és a kiadás helyét igen. Felmerül a kérdés: hány ponton kell kapcsolódnia a fordított műnek ahhoz, hogy A háborús évek tükröződése a szlovákiai magyar irodalomban című dolgozatban releváns példaként szerepelhessen. A kérdés tehát tulajdonképpen ez: kitágítható-e a szlovákiai magyar (fordítás)irodalom fogalma egy olyan horizont irányába, melyben ezt az irodalmat a szlovákiai magyarok által olvasott irodalommal lehetne azonosítani. Ha nem, számolnunk kell azzal, hogy a- kár ugyanannak a szerzőnek az egyik műve tárgyalási alapnak tekinthető, a másik nem. További példák ehhez a bekezdéshez: ugyanabban az évben, 1978-ban jelent meg magyarul a Párizs bukása c. Ilja Ehrenburg-mű és a Keresztesvitézek c. Stefan Heym-mű (természetesen mindkettő a háborús évek irodalmát képezi; E. Fehér Pál, ill. Bányay Géza ford.). Mindkettőt az Európa Könyvkiadó jegyzi úgy, hogy bizonyos példányszámot a Madách számára nyomtatott. Részei-e ezek a szlovákiai magyar fordításirodalomnak? A kérdésre adott válaszunkban figyelembe kell-e vennünk, hogy az egyik művet Magyarországon nyomták, a másikat Szlovákiában. Röviden a címben szereplő irodalom fogalmához. A tematikus tárgyú vizsgálatok során természetesen csak másodlagosan van jelentősége annak, hogy a tárgykörbe tartozó könyv a szépirodalom vagy a tényirodalom része-e, amiként másodlagos szempont a műnem és a műfaj is. Kiemelt hely illetheti meg a szakirodalmat, azokat a tanulmányokat, bibliográfiai munkákat, szakkritikákat stb., melyeké háborús évek tükröződése a szlovákiai magyar irodalomban címszó alá sorolhatók. Cél
