Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Pomogáts Béla: Ma is van értelmük a „magyar igéknek” (útijegyzet)
Ma is van értelmük a „magyar igéknek” HÁROMSZOR KASSÁN A mögöttünk lévő hónapokban három alkalommal jártam Kassán: december 11 -én Márai Sándor szobrának avatásán, március 4-én Dobos László és Beke Sándor Földönfutók című „történelmi játékának” ősbemutatóján, végül március 13-án a nemzeti ünnep alkalmából. Mindig szívesen utazom a gyönyörű felvidéki városba, hiszen történelmi központja szinte újjászületett a mögöttünk lévő évtizedben (ebben Rudolf Schusternek, a Szlovák Köztársaság korábbi elnökének, korábban a város főpolgármesterének vannak komoly érdemei), a nevezetes főtér barokk és klasszicista palotái, az egykori jezsuita templom és kollégium, valamint a magyar építészettörténet egyik grandiózus emléke: a gótikus Szent Erzsébet-székesegyház az egyik legszebb és leggazdagabb közép-európai építészeti együttest alkotja (ámbár az utóbbiban nagyon is szükséges volna egy belső restauráció, a múló idő nagyon is rajta hagyta nyomát a falfestményeken, a fafaragásokon, az oltárok díszítésein). És mindig szívesen találkozom kassai barátaimmal, közöttük többen az anyanyelvi mozgalom régi, hűséges munkatársai, a Thália Színházat (és a Márai Stúdiót) igazgató Kollár Péter pedig mindig igaz vendégszeretettel nyitja meg előttem (és Komlós Attila előtt, akivel együtt vettünk részt mindhárom kassai eseményen) a Márai Stúdió vendégszobáját. Az alábbiakban ennek a három kassai látogatásnak a tapasztalatait és tanulságait szeretném kissé megvilágítani az olvasó előtt. DECEMBER 11: Márai-szoboravatás Márai Sándornak, mint bizonyára jól tudja az olvasó, Kassa a szülővárosa, ahová mozgalmas élete során mindig is visszavágyott, hiszen korán, még tizennyolc esztendősen kellett elhagynia a várost, először Budapestre költözött, ezt többesztendős nyugat-európai vándorlás követte (Német- és Franciaországban), majd tartó- sabb letelepedés a magyar fővárosban, végül 1948-tól közel negyvenöt esztendős emigráció (Nápolyban, New Yorkban, San Diegóban). Kassa mindazonáltal mindig álmainak és nosztalgiáinak városa maradt, amelynek emléke későbbi müvein is ott hagyta nyomát. Szülővárosa köré személyes mitológiát rajzolt, s valóban, kevés olyan régi magyar város akad, amelynek ehhez a Márai által létrehozott Kassa-mí- toszhoz hasonló, titkokban gazdag, lírai mitológiája volna. (Talán csak Budának Pomogáts Béla
