Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Szalay Zoltán: Délibáb (novella)
Délibáb mozdulatlanul. Idős ember volt. Hosszú kabátot viselt, s ez természetesen feltűnt a biciklistáknak. Elsősorban azonban az érdekelte őket, hogy odaérnek-e hozzá, vagy ugyanúgy fog viselkedni, mint a távoli és megközelíthetetlen torony, mely továbbra is ott látszódott a látóhatár szélén. Az alacsony öregember nem is nézett feléjük. Őrült tempóban haladtak.- Lassíts - vakkantott Csabi, mikor már egész közel értek. Látták, egy valódi, hús-vér, élő ember áll ott. Fékeztek. Melléje gurultak. Töpörödött vénember volt, szúrós tekintettel, öreg, elhasznált kabátban. Ahogy melléértek a fiatalok, rájuk pillantott, de láthatóan nem örült nekik túlságosan. Szemei mélyen ültek ráncos arcában, melyből orra is alig emelkedett ki. Szemöldöke borzas volt, s füléből is vastag szőrcsomók nyúltak ki. Haja színtelen volt, ritkás, fejbőre pedig vörös. Csabi nem tudta, mit is mondjon. Lindára pillantott, aki nem tudott megszólalni, úgy kifulladt.- Segítségre van szükségünk - bökte ki Csabi. - Tud nekünk segíteni? Baleset történt a barátunkkal. Hol van a legközelebbi település? Az öregember szemügyre vette a fiatalokat. Úgy mozgatta szemeit, akár egy kaméleon. Arca rideg volt.- Szálljanak le a bicikliről - dörmögte rekedten. - Talán tudok segíteni.- Ó, hála istennek - mondta Csabi, s leszállt. Majdnem összerogyott - nem érezte a lábait. Linda a földre esett. A fiú segített neki, de ő nem akart felállni, inkább ülve maradt, s zihálva nézte az öregembert, aki segítséget ígért. Úgy várta szavait, mint a megváltást.- Kik maguk? - tette fel a kérdést az öreg.- Palotai Csaba vagyok. Ő pedig Dobó Linda. A barátunk balesetet szenvedett innen olyan... nagyjából harminc kilométernyire. Nyílt törés. Orvoshoz kell vinnünk. Tudja, merre menjünk? Mit tehetünk? Az öreg sziklaszilárdan állt, fejét sem mozdította. Már nem nézett a jövevényekre, az árpaföldeket bámulta.- Van esetleg önnél telefon? - kérdezte reménykedve Csabi.- Kinek akar telefonálni? Nem látja, hogy nincs itt senki?- Kell lenni valami településnek a közelben. Már legalább húsz kilométert megtettünk, és semmivel nem találkoztunk. Most már... Hogy a fenébe... Mondja, hol vagyunk most egyáltalán? Maga hogy jutott ide?- Maga szerint hol vagyunk? - kérdezte egy csöppet gunyorosan a vénember.- Kérem szépen, legyen szíves, ne szórakozzon velem, nem tudom, fogalmam sincs, valahol Dunaszerdahely környékén kell lennünk, de én tényleg nem tudom, mi Párkányból indultunk, túrázunk, de én nem ismerem ezt a vidéket, úgyhogy...- Miből gondolja, hogy Dunaszerdahely környékén vagyunk? - Az öreg
