Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Szalay Zoltán: Délibáb (novella)
Szalay Zoltán egyre lekezelőbben beszélt az előtte görnyedve álló fiúhoz. - Nem ott vagyunk. Nagyon rosszul gondolja. Ez egy más vidék. Egy más ország. Erre Linda is felkapta a fejét. Gyötört arcán aprócska rángás futott végig. Hosszú szőke haja arcába lógott, véres kezével simította hátra. Nem nagyon értette, miről beszél az öregember.- Miről beszél ez? - fordult Csábihoz. - Csabi! Csabi!- Mi van? - horkant fel a fiú. - Nem tudom. Honnan tudjam!- Ne idegeskedjenek - mondta az öreg. - Mondom, hogy nem abban az országban vannak. Nem is azon a földrészen. Azt kérdezik, akkor melyiken? Nos? Maguk szerint?-Nézze, ne tréfáljon velem, ne tréfáljon velem... - hörögte Csabi.- Ez egy őrült - mondta Linda, és sírva fakadt. Halkan, visszafogottan sírt, s közben azt ismételgette, hogy „ez őrült”.- Ázsia. Türkmenisztán. A legközelebbi település innen tizenöt kilométerre van. Gumdag városa. Ott találnak orvost. Itt, a sztyeppen nem. Menjenek oda. Csabi egy pillanatig mélyen belenézett az idegen öregember szemébe, majd hátat fordított neki, arcához emelte kezeit, megtörölte a szemét, s csendesen dörmögött.- Bassza meg... Bassza meg...- Szóval kell segítség vagy nem? - kiáltott fel hirtelen az öreg dühösen. - Nem kéne foglalkoznom magukkal. Nem kéne! Menjenek a francba, ha nem kíváncsiak rám, ha azt hiszik, bolond vagyok. Takarodjanak! Tűnés innen! Csabi visszafordult felé. Semmi ötlete nem volt, mit kéne tennie, de abban biztos volt, hogy nem lehetnek Türkmenisztánban, tizenöt kilométerre Gumdag városától, a sztyeppen, amikor fél órája még a Csallóközben voltak. Fizikai képtelenség. Sokkal valószínűbb, hogy ez az alak őrült. Elmebeteg.- Linda - szólt rá a földön ücsörgő, sírdogáló lányra Csabi. - Továbbmegyünk. Gumdagba. Hívunk mentőt. Kriszta bízik bennünk. Gyere. A kezét nyújtotta a lánynak, aki nagyon nehezen állt lábra. Pihenésre volt szüksége.- Hamarosan besötétedik, siessünk - suttogta a fiú. Jobb lesz nem ujjat húzni ezzel az őrülttel, gondolta.- Egy óra van, nem fog még sötétedni - jelentette ki határozottan az öregember. - Nézzék meg a napot. Most delelt. Csabi nézte a napot, de képtelen volt meghatározni, melyik égtáj merre van. Valóban úgy tűzött, mint délben szokott. De az nem lehet...- Maga hogy került ide? — kérdezte az öregtől. Nem érkezett válasz, mintha nem is hallotta volna. Csabi megismételte a kérdést, hiába.- Menjünk, ne is törődj vele - mondta Linda. - Nem tiszta, nem százszázalékos, hagyjuk, mert csak felidegesít, hallod? Húzzunk már. Csabi nem bírta. Biciklijét a földre helyezte, most már óvatosan, nehogy me
