Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - JUBILÁLÓ ÍRÓK - Alabán Ferenc: A kisebbségi sors elkötelezett kutatója (Fónod Zoltán születésnapjára)
JUBILÁLÓ ÍRÓK körüljárt problémáiban is alakot ölt. A szerző tépelődő hőseinek bizonytalansága, ahogy mindig újradefiniálják önmagukat s az őket körülölelő világot, majd elbizonytalanodva elölről kezdik az egészet, az örök kérdések: a férfi-nő, ember-hatalom, vágy és valóság szembeállásának analízise lehetőséget nyújt a lét teljesebb megismerésére. Duba Gyulától távol áll a posztmodernitás fragmentáltsága, a részekre töredezett egész káosza. Két lábbal áll a modernitásban: világot teremt és hisz a mű és író világteremtő erejében. Világában szinte minden mindennel összefügg, életműve hovatovább emlékező, vallomásos, történelmi-szociológiai reflexiókkal tűzdelt, esszéisztikus betétekben bővelkedő regényfolyammá szerveződik, melyben minden szövegcserép a belső rend szerinti helyére kerül. A rend pedig a megismerhetőség záloga, törvényszerűségei lehetőséget adnak önmagunk s a másik kiismerésére és elfogadására. Ebből táplálkozik Duba Gyulának a regényein épp csak átderengő mosolya: a megismeréséből és elfogadásából annak a világnak, melynek ötven éve lelkiismeretes krónikása. Duba Gyula munkásságát sokan méltatták már előttem. Irodalmi tevékenységéért számos elismerésben részesült: a Madách-díjat négyszer ítélik oda az írónak (a Delfinek, a Szabadesés, a Vajúdó parasztvilág, az Örvénylő idő megjelenése után), Érdemes Művész címmel, majd A Magyar Köztársaság Csillagrendjével tüntették ki, a Posonium Irodalmi Díj Életműdíjával és József Attila-díjjal jutalmazták, Szeberényi Zoltán pedig 1997-ben kismonográfiát szentelt műveinek. Nekem most már csak annyi maradt, hogy további gazdag, munkával töltött éveket kívánjak az idén 75 éves írónak. Bárczi Zsófia A kisebbségi sors elkötelezett kutatója Fónod Zoltán születésnapjára Sokoldalú és kifejezetten szintetizáló alkat Fónod Zoltán, akinek szervező és szerkesztői munkája nélkül nem jött volna létre és nem jelent volna meg többek között a Cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004 immár második, javított és bővített kiadása sem -, amely az utóbbi időben a legegyértelműbben bizonyítja, hogy van (!) szlovákiai magyar kultúra, irodalom, oktatásügy és művészet. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy Fónod Zoltán a legtöbbet adta kisebbségi magyar irodalomtörténetünk teljessé tételéhez: hisz az említett lexikonon kívül megírta a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom teljes történetét is (Üzenet, A csehszlovákiai magyar irodalom 1918-1945, Bp., 1993; Po., 2002), Számvetés (2003) című kritika- és tanulmánykötetében pedig megjelentette azokat a tanulmányait, melyek az 1945 utáni irodalom hosszmetszetét vázolták. Ezek az
