Irodalmi Szemle, 2005

2005/12 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Komoly mondanivaló könnyed tálalásban (Évadnyitó Komáromban és Kassán - kritika)

SZÍNHÁZI ÉLET

Komoly mondanivaló könnyed tálalásban

(Évadnyitó bemutató Komáromban és Kassán)

„Mikor arról ábrándoztam, hogy egyszer valamikor talán nekem is előadják egy színdarabomat, azt hiszem, vágyaim maximumát ebben foglaltam össze: ha én egyszer a Nemzeti Színházban - megbukhatnék! Mert az álomnak is túl szép lett volna, hogy a Nemzeti Színházban sikerem legyen. De azt gondoltam, egy kis szerencsével talán meg lehet bukni. Mert mit jelent a bukás? Azt, hogy színre kerültem. Színre kerülni pedig minden színműírónak, kezdőnek vagy beérkezettnek, sikeresnek vagy sikertelennek, mindig a legnagyobb problémája marad.” Nem is o- lyan régen a Gömörországban egy olyan regényről értekeztem (Horváth Zoltán Alvó vulkánokon c. munkája), amely szerencsétlen időszakban született, s a szerzőjét elkerülte a siker, amelynek az útjai, főleg a művészetben teljesen kiszámíthatatlanok. Lengyel Menyhért azok közé a szerzők közé tartozik, akit ugyan jegyez a magyar irodalom, hisz a Nyugat legbensőbb tagjai közé fogadta, de világsikerre Nyugaton tett szert, ahol olyan magyar szerzőkkel emlegették egy napon, mint Bíró Lajos, Molnár Ferenc vagy a nálunk még lexikonokban is alig jegyzett Fodor László és Bús-Fekete László. Ki gondolná, hogy ez utóbbi kettő máig a legtöbbet játszott magyar szerző német nyelvterületen. Ok azok, akik el tudták adni magukat, s nincs ebben szemernyi rosszindulat sem, ahogy nem véletlenül kapott két éve Nobel-díjat Kertész Imre sem. Bizony, a művészet utókora is a lobbizók ügyességén áll vagy bukik. Fodornak és Bús-Feketének a szerencséje abban állt, hogy „időben” kivonultak Magyarországról. Ez viszont azt eredményezte, hogy a magyar irodalom elfelejtette őket. Ahogy a hivatásos irodalmárok nem szívesen emlegetik Vadnai László, Lőrincz Miklós vagy László Miklós nevét sem. Ez utóbbi Illatszertár c. művét a mai napig szívesen játsszák színházaink (néhány éve remek tévéjáték is készült belőle), de több internetes anyag is Lengyel Menyhért színdarabjaként tünteti fel. A kabaré, amely a XX. század első felének egyik húzó műfaja volt (itt aratta sikereit a magyar hivatásos ítészek által szintén be nem fogadott Rejtő Jenő), nem kerül(hete)tt be a magyar irodalomba. Lengyel Menyhért talán egy kissé más utat járt be. Balmazújvárosban született (ebből a kisvárosból indult Soós Imre, Veres Péter, és itt tanítóskodott évekig Sarkadi Imre is), s egy rövid fővárosi kitérő után Kassán hivatalnokoskodik. 1907-ben ismeri meg a magyar iro