Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - Hogya György: Hullámtükör (novella)
Hullámtükör cionálisnak tűnő álmokra, amelyek egészen egyszerűen új értelmezést kaptak azáltal, hogy valahonnan az eddig feltérképezetlen múltból újfajta ismereteket közvetítettek felém. Olyan ismereteket, amelyek túlnőttek a tapasztalataimon és képességeimen. Igen, akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy miután a jövő nem lehet kétséges számomra - az elmúlt évezredek történései egy csipetnyi kétséget sem hagytak bennem a jövőt illetően -, sokkal fontosabb a múltnak a megismerése. Különösen az a korszak amikor az ember személyiségének megváltoztat- hatatlansága kialakult és eldöntetett. Amikor elaludtam, a teleírt lapokat eltüntették, és újakat hoztak, s ezt olyan alapossággal tették, hogy sohasem láttam, ki jár a kabinomban. De persze nem is érdekelt. Annyira lekötött maga az írás, hogy sem a papírok sorsa, sem Omphalé matrózai nem érdekeltek. A múlthoz kötődve igyekeztem úgy írni, hogy az írás nyelve a lehető legegyszerűbb legyen, s bár a már-már zavarosnak tűnő gondolataim gyakran feszélyezték a történetet, a fogalmazásban az alapmodellek, az őstípusok egyszerűségét szerettem volna megfogni. Az emberi tudat jelentkezésének első tiszta gondolatrendszerét akartam tükrözni, amely letisztultságában évezredeken keresztül megmaradt érthetőnek, általánosnak és megváltoztathatatlanul emberinek. Ismertem Dethlefsen3 hipnotikus korregressziós kísérleteit, amelyek elsősorban arra irányultak, hogy időben határozzák meg az emberi tudat kezdeteit, de azt is tudtam, hogy ez a kérdés számomra csak intuitív módon közelíthető meg. S ebben a szellemi állapotban - amelyet, be kellett vallanom, hogy mégiscsak Omphalénak köszönhetek - minden más helyzetnél alkalmasabbnak éreztem magam arra, hogy közel kerüljek valami ősihez, valamihez, ami énem legmélyebb rétegeibe visz le. Közben lassan letisztultak a történetek és a szereplők. Az írásokban nem maradt már csak férfi és nő, és nem volt közöttük másról szó csak arról, kinél van a hatalom, és ki a kiszolgáltatott. Sőt, minden történetem erre a hatalom - kiszolgáltatottság képletére egyszerűsödött. Ezenfelül már csak Omphalé gyenge pontját szerettem volna megismerni. Ha egyáltalán volt neki ilyen. Nyilvánvaló, hogy az írónak mindenekelőtt és kizárólag emberi élményt kell rögzítenie úgy, hogy a létrehozott jelegyüttes képes legyen másokban is létrehozni ezt az élményt. Vajon van-e, és mi az az élmény, amit Omphaléban elő tudok hívni, és mi az a jelegyüttes, aminek a segítségével ezt elérhetem? - kérdeztem magamtól. Félő ugyanis, hogy erre a kegyetlennek tűnő nőre érzelmileg egyáltalán nem lehet hatni. Mégis meg kell próbálnom megtalálni azt az impulzust, amellyel válaszra ingerelhetem! Talán van a múltunknak egy közös pontja, amire rátalálok. A történetekben tehát tudatosan próbálgattam, feszegettem mindazon alaphelyzeteket, amelyeket Georges Polti4 módjára igyekeztem a lehető legegyszerűbb alapmodellekre redukálni, s bíztam abban, hogy a sok variánsból csak bejön egy,
