Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - Tőzsér Árpád versei (Bellorophón, Vágtass, bolond..., Ez az a kocsma, A skarlát betű, A költészet lakozója, Kontextuális etika, Barbarossa-terv, Nominalista akácok, Nietzsche)
Tőzsér Árpád versei Ápolna inkább!, de akkor írnék-e vajon?, s főleg verset! A szerelem is elköltözött a versből, valahol kint, egy ajzott huzalban perceg. S minden, mi működés, élet, a költészeten túlra került. Határfolyó lett a rímek patakja: az innen egyetlen lakozója a halál. Kontextuális etika Policistás a vesém. - Kiveséz a betegség-hentes e talán végső nagy toron. - Holisták mindensége ha fájna: részenként oszlom, most ez a szervem (a vesém) van soron. Elhasználódtam. A kérdés: ki használt el, ha isten rég nincs, s a szubjektumunk is vitás? Valami távoli nagy cél talán? Ilyenről nem tudok. A csip-csup, befejezetlen résztervek használtak el, mi más! Sikerült apránként költeni el magamat, fösvény az aranyait. Na és ez hiba? A keresztény könyvelés szerint igen, de majd jóvá írja az új könyvelő, a kontextuális etika.
