Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - TANULMÁNY - Vajda Barnabás: Krúdy-reneszánsz a Felvidéken
Krúdy-reneszánsz a Felvidéken esi orvos-lélekgyógyász neve, esetleg a pszichoanlizis fogalom vagy bármi egyéb, ami ezen a szinten kapcsolatot jelenthet író és pszichoanalízis között. Az efféle kutatásoknak megvan a létalapjuk, s az adatokat megfelelően értékelve figyelemre méltó társadalom- és kultúrtörténeti adalékok hozhatók felszínre. Köztudott, hogy a századfordulós Osztrák-Magyar Monarchiában, elsősorban Budapesten, de nemcsak ott, a kávéházak kulturális intézményként is működtek, és számos író műveltségében játszottak fontos szerepet. Krúdy Gyulát például Hatvany Lajos a budapesti kávéházak őslakójának nevezi, Nagy Lajos a Japánt, az Abbáziát, a Kört, a Palermót szerette leginkább (ezek ugyanis egész éjjel nyitva voltak), Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc és Korda Sándor a New York gyakori vendégei voltak és így tovább5. Egy-egy kávéház a századfordulón nemcsak találkozóhely volt és hírpiac, hanem vitafórum is, ahol egy korabeli szállóige szerint rengeteg olyan könyvről lehetett hosszú órákig beszélgetni, amelyeket senki sem olvasott. Lengyel Menyhért: A hálás utókor (1907) c. színjátékában meg is örökítette ezt a jellegzetes intellektuális légkört: „Egészen fiatal emberek...amolyan kávéházi tudósok, a- kik hallottak valamit, a könyveknek inkább csak a címlapjait ismerik, de azért nagy fensőbbséggel beszélnek mindenről és nagy kicsinyléssel.” A budapesti kávéházak közül kettőnek, a Royalnak és a Lánchídnak különösen fontos szerepe volt Freud tanainak terjesztésében. A Lánchíd kávéház 1927-es (újbóli) megnyitása után a Nyugat munkatársainak, többek között Móricznak, Babitsnak, Füst Milánnak, Kosztolányinak, Karinthynak és Nagy Lajosnak lett a törzshelye. A másik hely, az Erzsébet körúti fényűző Royal Nagyszálloda pedig a Nyugat előadóestjeinek adott otthont, ezen kívül 1912 és 1920 között Az Est napilap munkatársainak: Miklós Andornak, Szép Ernőnek, Bródy Sándornak, Mikes Lajosnak stb. volt itt állandó asztal- társasága. Ferenczi Sándor, Freud legbizalmasabb magyar pszichoanalitikus munkatársa rendszeresen látogatta a Royalt, és néhány írónk-költőnk konkrétan itt hallott tőle a lélekelemzésről. 1915-től három évig a Royal Nagyszálloda volt Krúdy lakóhelye, amiből az utolsó évet gyakorlatilag Ferenczi szomszédjaként élte, mivel Ferenczi 1918-ban szintén a szállodában lakott6. Több visszaemlékező állítja, hogy Krúdyt Ferenczi ismertette meg Freud tanaival, s hogy ez „komoly szerepet játszott az Álmoskönyv megszületésében”7. Dénes Zsófia pl. arról ír, hogy „Ferenczi Krúdy- val néha hajnalig volt együtt a Royal étteremben könnyű, sőt kevés bor mellett és orvos-filozófiai beszélgetést folytatott vele - nagy elmerüléssel - az emberek lelküle- téről”8. Az is bizonyos, hogy Krúdy nyomon követte az 1918 szeptember utolsó napjaiban Budapesten rendezett V. Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszust, s a háborús végnapok drámai eseményei ellenére tudósított róla Totem-Tabu c. cikkében9. Akármilyen érdekesek és vizsgálatra méltóak a fenti kapcsolatok, hibát követnénk el, ha nem mennénk tovább. A pszichoanalízis irodalmi kapcsolatainak behatóbb vizsgálata ugyanis azt jelzi - különöen a textusközpontú irodalomelméletek fényében -, hogy az író és a pszichoanalízis kapcsolatát érintő közvetlen utalásoknál jelentősebb egy másik reláció, mégpedig a szövegé és a pszichoanalízisé.
