Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - FÓRUM - Janek István: Cseh-szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938-1939-ben (előadás)
FÓRUM a pénzügy maradt közös Prágával. Az ország neve is Cseh-Szlovák Köztársaságra módosult. Kárpátalján október 9-én önálló kormány alakult még a Cseh-Szlovák államkeret égisze alatt. Október 7-én Esterházy János, a Magyar Párt vezére a pozsonyi rádióban üdvözölte a müncheni döntést, amelyet így kommentált: „Tudom és érzem, hogy rövid pár napon belül a magyarság egyesül. Boldogan, hálatelt szívvel várjuk visszacsatolásunkat. Ha országhatár is lesz közöttünk, mégis szeretettel fogjuk kísérni szlovák testvéreink sorsát és velük együtt óhajtunk működni.” A magyar kormány földrajzi, politikai helyzeténél és katonai gyengeségénél fogva inkább a korrekt diplomáciai rendezés útját választotta. KOMÁROMI TÁRGYALÁSOK 1938. október 3-án a magyar kormány 5 pontos jegyzéket küldött a csehszlovák kormánynak a barátságos tárgyalási légkör kialakításának feltételeiről. A magyar kormány követelései a következők voltak: „A magyar nemzetiségű politikai foglyokat haladéktalanul bocsássa szabadon. A magyar nemzetiségű katonákat haladéktalanul szereltesse le és bocsássa haza. Élet- és vagyonvédelem biztosítására helyi rendfenntartó osztagokat állítson fel vegyes vezetés alatt.” Ezenkívül 2-3 csehszlovákiai határ menti város Magyarországhoz való csatolását kérte, valamint a kétoldalú tárgyalások megkezdését Komáromban. A tanácskozás megindítását csehszlovák részről erősen hátráltatta a Németországnak átadandó és a Lengyelország által birtokba vett területek kiürítése miatti kialakult káosz. Az önállóvá váló Szlovákia követelésének engedve a prágai kormány úgy döntött, hogy a Magyarországgal folytatandó tárgyalások lebonyolítását az újonnan alakult szlovák kormányra bízza. így 1938. október 9-én Rév- Komáromban megindultak a cseh—szlovák-magyar tárgyalások az 1918-ban a középeurópai területrendezés alapjául szolgáló nemzetiségi elv megsértése címén és annak jóvátételéért. A magyar küldöttség a Zsófia hajóval érkezett és azon is szállt meg, míg a cseh-szlovák delegáció a város egyik szállodájában lakott. A tárgyalásokat a Megyeházán tartották, amelyet állig felfegyverzett cseh-szlovák katonák őriztek. Rév-Komá- rom magyar lakossága óriási várakozással tekintett a tárgyalások elé, örömüket és ellenszenvüket nem tudták türtőztetni, a tömeg kórusban kiabálta hol az egyik, hol a másik település nevét, amelynek visszaadását követelték. Esterházy János beadványban kérte, hogy képviselhesse a csehszlovákiai magyar nemzetcsoport érdekeit a tárgyalások alatt, de végül csak, mint megfigyelő vehetett azokon részt, így érdemben nem tudta befolyásolni annak menetét. A magyar és csehszlovák delegáció tagjai megegyeztek, hogy a tárgyalási nyelv a francia lesz, de mivel a tárgyalópartnerek mind beszéltek magyarul, így végül ezt használták és a jegyzőkönyveket is magyarul, szlovákul és franciául készítették. A tárgyalások dokumentációs alapja a csehszlovákiai magyar területek statisztikai és térképi tényanyaga lett, az egymást követő népszámlálások tükrében. Kánya Kálmán és Teleki Pál vezette a magyar delegációt, míg a cseh-szlovákot Jozef Tiso, az autonóm szlovák kormány miniszterelnöke. Magyarország a magyar többségű területeket kérte vissza körülbelül 14 153 négyzetkilométernyi területsávval. Követeléseinek alátámasztására bemutatta a Szlovákia nemzetiségi viszonyait megjelenítő statisztiká-
