Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Fried István: Felső-Magyarország (Szlovákia) a március előtti periódus bécsi folyóirataiban (tanulmány)
Felső-Magyarország (Szlovákia) a március előtti periódus bécsi folyóirataiban irataiban. Talán nem is az alkalmi kiadványok (üdvözlő, temetői beszédek stb.) nagy száma tűnhet föl, hanem a kezdeti és a későbbi időszak közötti váltás. A kezdeti időszakban jelentős, bár ellentmondásos visszhangot kap Rumy Károly György tervezete, amely Felső-Magyarország többnyelvűségét leképezendő olyan folyóirat és almanach kiadását célozta meg, amelyben ez a többnyelvűség irodalmi alkotásokkal példázódik. Musdnalmanach von undfür Ungern auf das Jahr 1808 címmel egy kötet látott napvolágot.8 A tervezet szerint a szerkesztő Rumy a Magyarországon németül, latinul, szláv nyelven (pontosabban szólva a szlovák evangélikusok bibliai cseh nyelvén), valamint a magyarul alkotókat szólítja föl, küldenék el számára müveiket. A felhívásban nem nyelvekről, hanem a négy főnemzetről szól Rumy. A megvalósulás felemás lett, jóllehet a több helyi nevezetesség mellett a „nemzeti” irodalmak oly jeles képviselőitől közölt verset, mint Kazinczy Ferenc és Juraj Palkovic, és az ügyben levelezett Bohuslav Tabliccal. S bár az almanach megjelent, fogadtatása (talán éppen vegyesnek mondható színvonala, a szerkesztői koncepció vitathatósága miatt) messze nem volt egyértelműen pozitív, sőt inkább arra derült fény, hogy a kultúrákat egymáshoz közelíteni igyekvő bécsi szándékok ellenére az efféle vállalkozások kimenetele kockázatos volt, az irodalmi többnyelvűséget az anyanyelvűség határozott előtérbe kerülése váltotta föl. A felvilágosodás nemzeti/irodalmi türelmesség gondolata ugyan éppen Kazinczytól és Palkovictól nem volt idegennek mondható, törekvéseik (maguktól értetődőleg) az anyanyelvi irodalom megszervezésére irányultak. Ez elvileg természetesen nem mondható ellentétesnek a többnyelvűség fenntartásával, valójában a nemzeti irodalmi törekvések a legkevésbé kedveztek a hungarus patriotizmustól még meghatározott irodalmi/kulturális tudatnak. S bár Bécs és irodalmi/kulturális exponensei részint a „Flabsburg-mítosz” szellemében, részint nem feltétlenül e mítosztól vezettetve elképzelhetőnek hitték a nemzeti és a birodalmi gondolat összeegyeztetését, valójában a kultúrában résztvevők, ha korszerűnek kívánták elfogadtatni műveiket, választásra kényszerültek. Annak ellenére, hogy az anyanyelv ápolásának kötelezettségével még megfért (például) az olvasmányok németnyelvűsége. Általában állítható, hogy a presztízsnyelvek hierarchiája kialakul még a többnyelvű felső-magyarországi városokban is. Ami a nemzeti kultúrák és tudatok európai beágyazottságát illeti, a befogadás eltérései jelzik az álláspontok differenciáltságát. Egy 1838- as bécsi ismertetés a „kiváló szláv literátor”, Kollár munkásságáról ad hírt, előbb a Slávy dcera megjelenéséről, fenntartva annak lehetőségét, hogy a slávát hírnévként (s ne dicsőségként) fordítsa le, majd beszámol, miszerint Kollár a szlávok és a szláv nők nevének eredetéről írt, megvilágítván a szláv ősidők mitológiáját és eredetét, a régiséget ábrázoló kilenc képet mellékelt, melyeken indiai és északi istennők, valamint más emlékek láthatók, mindezek különös kapcsolatban vannak a szláv előidővel. 1847-ben egy bécsi lap tudtul adja, hogy „egy szlavista”, név szerint Dankowski (Dankovsky) egy brosúrát tett közzé, melyben megállapítja, miszerint
