Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - SZALATNAI REZSŐ 100. SZÜLETÉSNAPJÁRA - Bárczi Zsófia: Szalatnai Rezső szerepe Mécs László újrafelfedezésében (tanulmány)
Szalatnai Rezső 100. születésnapjára levágtam a fejszét a Mécs-bükkfába! Ha elkészülök a válogatással, értesítlek.”6 Ismerve Szalatnai harmincas évekbeli véleményét Mécs költészetéről, ez igazán komoly elismerésnek számít. 1966-ban azonban nemcsak az Irodalmi Szemle Szalatnai-tanulmánya látott napvilágot Mécsről, hanem egy amerikai magyar újságíró, Bognár József is cikket írt a költőről. A cikk nyomán ott is megkezdődik Mécs László újrafelfedezése, s rövidesen az amerikai kiadás lehetőségét firtató levelek érkeztek Pannonhalmára, így tehát 1967-ben két Mécs-kötet megjelentetése is tervbe lett véve. A Mécs-köl- tészet feltámasztásának magyarországi szorgalmazói - itt Szalatnai Rezsőn kívül Zimándi Istvánt és Brudi Zsuzsát kell megemlítenem, előbbi egy, a költőről szóló életrajz kiadását tervezte, utóbbi pedig eckermanni szerepkörben állt Mécs mellett- gyanakvással viseltettek az amerikai kötetkiadás terve iránt, főleg a jogi és gazdasági háttér kaotikus volta miatt, sokáig nem derült ki egyértelműen ugyanis, hogy ki, kik állnak a szándék mögött. Mindhárman óvatosságra intették a költőt, így Mécs egy, az idézett Szalatnai-levél kézhezvétele után írt beszámolójában meglehetősen tartózkodóan azt válaszolta Bognár Józsefnek: az amerikai kiadást akkor látja kivitelezhetőnek, ha a magyarországi kísérlet csődöt mond. „Úgy látom, megkaptad a pozsonyi Irodalmi Szemle februári számát, melyben Szalatnai sürgeti M. L. életművének a folytatását. (...). Hát ez írta a februári cikket. A szeptemberit Fábry Zoltán. (...). Lehet, hogy a két cikk hatása alatt, lehet hogy másért a Magvető Kiadó megbízta Szalatnait, hogy régi összkiadás-beli és ú- jabb hétkötetnyi, meg nem jelent verseimből állítson össze egy vastag gyűjteményt; január közepén kell beadnia. (...)Vagy megjelenik itt ez a kötet, vagy nem; ha megjelenik, annyi példányt küld Nektek a pesti kiadó, amennyire szükségetek lesz. Ha nem jelenik meg (hiszen gondolom, még sok idő telhetik, míg a kötet a nyomdáig eljut), akkor kérek egy írást az illetékesektől, hogy nem adják ki. Avval az írással engedélyt kérek a még felsőbb illetékesektől, hogy kiadhassam Nálatok, természetesen: a törvényes valutáris stb. utat megtartva. (...)”7 Szalatnai egyébként nemcsak az Összes versek közül válogatta ki a két világháború közti anyagot, hanem Brudi Zsuzsa gyűjteményéből olyan verseket is kiemelt, amelyek addig csak folyóiratban láttak napvilágot. Mécs nem igazán hitt a tervezett kötet megjelenésében, annak ellenére, hogy Szalatnai rendkívül bizakodó volt. Február elejére végzett a versek válogatásával, s úgy tűnik, az újabb versekkel való megismerkedés ismételten javított a költőről kialakult képén. Bevezető tanulmányt is készült írni a kötethez. Remélte, hogy ha a Magvető el is utasítaná a kéziratot, a pozsonyi magyar kiadó vállalni fogja (az 1967 januárjában megalakult Tátrán Magyar Üzemére gondolt valószínűleg, B. Zs.).8 Az amerikai kiadástól ő is, Zimándi István is az 1966-ban megkezdődött rehabilitációs folyamat eredményeinek lerombolásától tartva óvta Mécs Lászlót. „Addig, amíg a pesti vagy a pozsonyi lehetőség fennáll, nem jelenhetik meg köteted magyar nyelven sehol másutt. Ez vonatkozik az amerikai tervekre is. Nagyon jó és örömhozó dolog, hogy az
