Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - SZALATNAI REZSŐ 100. SZÜLETÉSNAPJÁRA - Bárczi Zsófia: Szalatnai Rezső szerepe Mécs László újrafelfedezésében (tanulmány)
Szalatnai Rezső 100. születésnapjára De azért ez sem törte meg annyira, hogy ne folytatta volna a magára vállalt munkát. Még annyit tennék hozzá ehhez a csak nagy vonalakban felvázolt arcképhez, hogy az emberek bíztak Szalatnai Rezsőben, nemegyszer persze túl is becsülték a lehetőségeit, és olyasmiket is elvártak volna tőle, amit egyszerűen képtelenség volt elérni. Távozását sokan szinte zokon vették, pedig nagyon is érthető volt. Becsülettel megtett minden tőle telhetőt, s úgy vélte: a helyzet olyan, hogy már talán többet tud segíteni Magyarországról. Hogy ez nem így lett, arról nem ő tehetett. Azt sem lehet a szemére vetni, hogy végre nyugodtan akart dolgozni, és írói munkáját csak Magyarországon látta biztosítva. Sohasem szakadt el egészen a szülőföldjétől, sem tőlünk, egykori tanítványaitól, mert mint írta: „eltéphetetlenek a szülőföld szálai”. Budapestről is figyelemmel kísérte a szlovákiai magyarság kulturális életét, tartotta a kapcsolatot itteni barátaival, s többször is járt Szlovákiában, Pozsonyban és másutt, több írása kötődik ehhez a tájhoz, például a „Petőfi Pozsonyban”, a „Kempelen, a varázsló”, a „Juhász Gyula 600 napja” című művei. Végezetül hadd mondom el: én sem állhatnék itt most önök előtt mint a szlovákiai magyar kulturális élet szerény közkatonája, ha annak idején Szalatnai Rezső meg nem menti a családomat az elhurcolástól. Kevesen vagyunk már, akik a tanítványai lehettünk, s kevesen azok is, akiken annak idején önzetlenül segített. Hadd mondjak most köszönetét a magam és a többiek nevében mindazért, amit Szalatnai Rezső értünk tett, akár mint tanítványaiért, akár mint üldözött magyarokért. Hálával és szeretettel őrizzük Szalatnai Rezsőnek, a kitűnő tanárnak és igaz embernek az emlékét, tudatosítva, hogy hálával tartozunk az Istennek és a sorsnak, amiért ismerhettük, a tanítványai, barátai, a társai lehettünk. Köszönöm, hogy meghallgattak. Mayer Judit Szalatnai Rezső szerepe Mécs László újrafelfedezésében Szalatnai Rezső - hogy in médiás rés kezdjem ezt az írást - pályája első, két világháború közötti szakaszában nem értékelte nagyra Mécs László költészetét. Külön kritikában nem is foglalkozott vele, a szlovákiai magyar irodalom helyzetét felmérő írásaiban, más írókra vonatkozó jegyzeteiben azonban rendszerint szentelt neki néhány sort. Egy 1930-ban, az Új Aurora rendezésében a Budapesti Zeneakadémián megvalósult irodalmi est kapcsán írt, de lényegében az egész korabeli szlo- venszkói költészetet értékelő jegyzetében a dilettánsok közt fellépő költőről - miután megállapította, hogy a Zeneakadémián megjelent írók nem reprezentálják a
