Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Szalay Zoltán: Raszkolnyikovok (novella)
Szalay Zoltán és százszor, nem tudta megfejteni, mi okozta a hajótörést. Egy ideig minden jól ment. Nem végzett ugyan túl sok iskolát, de ezt nem is bánta meg túlságosan. Dolgozni akart, és tudott is dolgozni. Dolgozott is, évekig, egész iljúkora alatt, nem kímélve magát. Gürcölt, hogy összeszedjen valami alapot, amelyre aztán építhet. Kiválóan alakult minden. Megszokta azt az életet, a pénz pedig ha nem is tömegével, de mégiscsak valahogy jött. Volt belőle elég. Mikor pedig még örökölt is egy csinos kis summát, eljutott oda, hogy büszkén nézhetett körül a világban: akkoriban embernek, tisztességes embernek tartotta magát. Szerelmes lett egy lányba, akit el is vett, habár tudata mélyén ott bújdosott a borzongató ismerete annak, hogy az a lány nem szereti őt igazán. Mégis nagyjából jól indult közös életük. Megértették egymást. O tovább dolgozott, építkezni kezdtek, egy igazi otthont kezdtek építeni maguknak, egy impozáns házat. Akkor kezdett el valahogy fogyni a pénze. A barátok elpártoltak tőle. Nem jött rá, miért. Az építkezés rövid időn belül félbeszakadt. Felesége állandóan szemrehányásokkal gyötörte: nem képes befejezni, amit elkezdett. Nem ijedt meg, próbálkozott, egyre több és több munkát vállalt, de hiába erőlködött: az emberek elfordultak tőle. Akkor megijedt. Ott állt a ház félkészen, felesége pedig egyre ellenségesebben bánt vele. Kapcsolatuk az azután következő fél évben annyira megromlott, hogy folytathatatlannak tűnt. A nő mindazonáltal nem akart válni. Ki tudja, miért. Minden valahogy beragadt. A pénz elfogyott, szinte egy csapásra. A nő elköltözött. Ő pedig kétségbeesett. Nem maradtak barátai, végül pedig arra is alig maradt pénze, hogy ő maga eltartsa magát. Felesége végleg elhagyta. Két gyötrelmes év után feladta a küzdelmet. Eladta a telkét, és elhatározta, hogy újrakezdi az egészet. Csakhogy nem lehetett újrakezdeni. Túl könnyelműen bánt a pénzzel, amit a telekért kapott, fogásai nem jöttek be, rosz- sz üzeleteket kötött, az albérletek rengeteg pénzt emésztettek fel, közben pedig beszállt a játszmába az ital is. Inni kezdett, mert azt hitte, úgy tovább fogja bírni. Ehelyett teljesen leépült. Minden pénze elfogyott. Végül elvált feleségétől is, aki minden kapcsolatot megszakított vele, visszaköltözött a szüleihez. Ő pedig az utcára került. Nem értette, miért. Élhetett volna boldog életet boldog férfiként, de ez nem adatott meg neki. Bizonyítani akart. Be akarta bizonyítani, hogy van ereje. Hogy nem felesleges. Hogy képes igazán jelentős tett végrehajtására. Olyan tett végrehajtására, a- mely meghaladja egy átlagember képességeit, amelytől egy átlagember hideglelést kap, elborzad, amelyre egy átlagember nem is gondol. Gyilkolni akart: annyira kézenfekvő volt, hogy gyilkolnia kell. Itt, ezen a reménytelen helyen világosodott meg előtte, hogy mivel nyerheti vissza önbecsülését (arra már nem számított, hogy az emberek előtt visszaszerezheti becsületét, ez nem is foglalkoztatta különösebben, mióta magányos lett). Természetesen megbomlott az agya, és ezt ő maga is tudatosította, de ezt elkerülhetetlennek is vélte a saját helyzetében. Nem, ezt ép ésszel nem vészelhette át. Ide kellett kilyukadnia.
