Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Szalay Zoltán: Raszkolnyikovok (novella)
Raszkolnyikovok nem akartam, de amint látom, egyikünk kocsijába sem esett nagyobb kár. Igazán szerencsésen megúsztuk. Mindketten tüzetesen átvizsgálták az autókat, s csakugyan megállapíthatták, hogy egyik sem sérült meg komolyabban, néhány karcolást eredményezett csupán a baleset. Az edző nem csillapodott le igazán, a másik fickónak azonban nagy kő esett le a szívéről, és ezt a megkönnyebbülést csendesen elszuszogott káromkodások formájában öntötte szavakba.- Ezt megúsztuk, valóban - nyugtázta az edző is, vérmes tekintettel pillantva a kis emberre, miközben mindketten jól tudták, hogy ezt igazából csak a kis ember úszta meg.- Semmi gáz, ugye? - mosolygott a fickó, és óvatosan visszahátrált kocsijához. Mielőtt beült volna, odaintett a férfinak, aki, meglepetésére, visszaintett.- Az edző megrémült magától. Igyekezett kiverni fejéből ezt az egészet. Állt még egy darabig az autója mellett, rágyújtott, és gondolkodott. Most jót tett neki a hideg, kitisztította a fejét. Az agresszivitás olyan feltartózhatatlan erővel támadt rá, hogy kemény munkájába került, harcolni ellene. Nem sokon múlott, hogy nem ütötte meg a kis embert. Három cigarettát szívott el egymás után, de egyáltalán nem nyugtatta meg a nikotin. Tudatosította, hogy veszélyben van, hogy veszélyben van emberiessége, de nem tudta, miként győzhetné le a nagy lendülettel támadó agresszivitást. Talán meg kéne ölnie valakit. Valakit, aki felesleges. Visszaült az autóba, és a fia jutott eszébe. Hogy miért, nem tudta, de zaklatott és zavart lett. Gondolatai összekuszálódtak, azon töprengett, mi okozhatja lelki zavarát. Úgy érezte magát, mint annak az orosz regénynek a főhőse. Csakhogy ő nem a- kart Napóleon lenni... Megvolt mindene, amire vágyott. Megdolgozott vagyonáért, nem volt lelkiismeret-fúrdalása amiatt, hogy ő bővelkedik, míg mások szűkölködnek. Sokat dolgozott. Büszke volt rá, hogy rengeteg barátja van, akik sokszor kiálltak már mellette. Büszke volt rá, hogy szereti a családját, és a családja szereti őt. Mi zavarhatta? Az időjárás nem lehet ilyen erős hatással egy határozott egyéniségre. Várta a délutánt. Tudta, újra ott lesz a vegyesbolt mellett, a buszmegállónál, a játszótér közelében. Ott kell majd lennie az iszákos csavargónak is. Nagyjából hasonló dolgokon gondolkodott ő is, a csavargó. Hol rontotta el, ezen tépelődött. Nem volt ugyanis ő mindig efféle csatornapatkány. Reggel beült egy ócska csehóba, ahol rajta kívül csak egy mocskos, öreg szajha lézengett ebben az időben. Pálinkát kért, hitelre. Nem volt pénze. A kocs- máros adott neki, de figyelmeztette, hogy a hónap végén törlesztenie kell a cechet. Ő közönyösen bólogatott. Nem szándékozott már túl sokáig ezen a helyen maradni. Megutálta ezt a helyet, pedig csak rövid időt töltött itt. Az emberek ridegek és visszautasítóak voltak errefelé. Alig két hónapja érkezett ide, találomra választotta ki ezt a helyet, nem volt hova mennie. Minden összeomlott körülötte. Hiába elemezgette az életét százszor
