Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Poór József: Az elindulás perceiben (novella)
Poór József gondja. Akkor arra kérte a Gondviselést, hogy ajándékozza meg éleslátással és kellő lelkierővel, hogy kitarthasson a gondok közepette. A Gondviselés mintha meghallgatta volna Umbra Tekera kérését: a toronyőr szemére nyugalmat és erőt adó álmot küldött. Reggel, amikor a férfi kilépett a világítótorony ajtaján, kezében egy vödör tiszta vízzel, hogy elvégezze a reggeli tisztálkodást, mint minden hajnalon, körülpillantott a zátony kis öblén, a látóhatáron, amikor szokatlan vízfodrot észlelt az öböl kis famólójának tövében. A természet egészséges kíváncsisággal áldotta meg Umbra Tekerát. Nyomban a lábához tette a vödröt. Nagyon is jól ismerte a reggeli mozgolódások menetrendjét, de ennek az élénk vízfodrozódásnak, már-már hullámzásnak semmi köze nem volt a víziállatok mindennapos tevékenységéhez. Szemellenzőt formált tenyeréből, s elképedt arckifejezéssel nézte a vizet. Odalopakodott hát a móló tövéhez, és látta, hogy egy mintegy háromméteres állat vonalai derengenek a víz mélyének homályában, bőre fehér és halovány- zöld árnyalatokban játszik. Az állat gyanútlanul úszkált a faalkotmány cölöpéi között, s egy váratlan farokmozdulattal a vízszín fölé vetette magát, miközben pár vödör tartalmának megfelelő mennyiségű vizet zúdított az elképedt Umbra Tekera képébe.- Szarházi csavargó! - hördült fel a toronyőr, majd magához térve a meglepetéstől, öklével fenyegette meg a rendbontót, s néhány szitkot vetve utána hirtelen ráébredt, hogy sohasem látott még életében hasonló állatot. Arra mégsem adódott alkalma, hogy még egyszer szemügyre vehesse a hívatlan látogatót, mert az elmerült a vízben, s aznap már nem mutatkozott. Umbra Tekera napjának menete ezen kis kitérő után visszatért megszokott rendjéhez. És másnap? Kezében egy vödör tiszta vízzel, hogy elvégezze a reggeli tisztálkodás nem nagyon kedvelt műveletét, egy pillantást vetett a kis öbölre: a víz színén ismét ott a nyugtalanító hullámfodrozódás. Umbra Tekera letette a vödröt, visszalépett a világítótoronyba, most kettesével vette a lépcsőfokokat, máris az első emeleti erkélyről vizsgálta az öblöt. Nem kétséges, a tegnapi állatot látta, a mintegy háromméteres, fehéres és ha- loványzöld színű test ott csillant a móló tövében, a víz fölé vetette magát, úgy mutogatta erejét, s delfinhez hasonlatos hangokat adott ki. Umbra Tekera alig hitt a szemének, mert úgy látta, hogy az állat a világító- toronnyal szemezget, annak füttyentget.- Kész marhaság - dohogott a toronyőr magában, ismét kettesével a lépcsőfokokon, de most lefelé, ki a mólóhoz, s ott szembeállt a víz színén hetykélkedő állattal.- El innen! - kiáltott Umbra Tekera. - Ilyen nincs is, mint amilyen te vagy, vagyis nem vagy! El innen! - S csak mondta, egyre haragosabban mondta a ma
