Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - Szabómihály Gizella: „...ez az első itteni magyar tájszótár” - Gágyor József Tallósi szótár című kötetéről
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005 ménye, hogy a szlovákiai magyarok jó pár - eddigi kutatásaink szerint néhány száz- szlovák szót vettek át. A környező nyelvekkel való érintkezés következtében átvett s részben meghonosodott idegen eredetű szavakat minden további nélkül elfogadjuk, a táj szótárakban is szép számmal találhatunk német, latin vagy szláv eredetű szavakat; ebben a szótárban is előfordulnak német eredetű szavak, pl. bursli, firnajz, firhang, lecoltol, mitfárer/mitfárél, spórhent, illetve korábbi szlovák átvételek (ezek szlovák eredetét ma már alig érezzük), pl. káré ’kézikocsi’, siska ’farsangi fánk’, sopa ’fás- vagy szeneskamra’. A kisebbségi magyarság esetében regisztrált újabb átvételekhez azonban mind a nyelvészszakma, mind pedig a beszélőközösség ambivalensen viszonyul: vannak, akik ezek használatát elítélik, szinte jellembeli hibának tartják s a magyar nyelvet féltik tőlük. Megjegyzem, saját tapasztalatom az, hogy a szlovákiai magyarok (főként az értelmiségiek) körében a szlovák kontaktusjelenségek elítélése szinte kötelező, a megkérdezettek rendszerint elutasítják, hogy ilyeneket használnának, ugyanakkor a következő mondatukba már óhatatlanul becsúszik valamilyen kölcsönszó, s ez természetes is. Ahogyan a tallósiak is természetesen használják a mindennapi életükhöz, a szlovák nyelv dominálta munkahelyükhöz, tágabb környezetükhöz kapcsolódó agronóm, bandaszka, bombergyák, cvicski, diktát, mozgóvészna, szkupinár, préccéda, sekk, tékszaszki, ticsovina, zaszadacska szavakat, akárcsak a mai élet szavait: anténa, bankét, bicajozik, kóbojos, zaccos kávé, felvikszel, novodurcső, tirés, vikkendezik, székszis. A szerző nagy érdemének tartom, hogy ezt a kérdést elfogulatlanul kezeli, a szlovák eredetű szavakat - mivel magyar emberek magyar beszédében fordulnak elő - természetes módon veszi fel a szótárba: nem értékeli, csak regisztrálja ő- ket, akárcsak a tallósiak beszédében előforduló egyéb (például durva) szavakat és kifejezéseket is. Egyébként a szótárban jó pár példát találunk arra, hogyan adaptálódnak e szlovák eredetű elemek a tallósi magyar nyelvjárásban: pl. zsivocsikár (szí. ži- vočichár), mototékna (szí. mototechna), opcsánszki (szí. občiansky preukaz). A Tallósi szótár megjelenése fontos esemény a szlovákiai magyar nyelvészet történetében: nemcsak ez az első itteni magyar tájszótár, hanem az első élő nyelvi, egy település belső, mindennapi nyelvhasználatát bemutató szótár. Csak remélni tudjuk, hogy Gágyor József úttörő munkáját többen is követik majd. Érdekes volna egyrészt további vidékek szóhasználatát megismerni, másrészt pedig azt megvizsgálni, hogyan változik a tallósi szóanyag. Ezért csak remélni tudom, hogy egy-két évtizeden belül megjelenik egy újabb elkötelezett Gágyor József, aki már e kitűnő szótárra támaszkodva folytathatja tovább a kutatásokat. Szabómihály Gizella
