Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Irena Čechovičová: A harmadik évezredben repülünk (novella)
Irena Cechoviőová besség egyre gyorsul, a testem egyre könnyebb lesz, mint a tollpihe, s lebeg a magasban, alant lebegnek a fák, különböző tárgyak szállnak a magasban, s engem elragad az eufória, s egyre hangosabban ordítok és ordítok, szeretném túlharsogni a szélfúvást, kiabálok, mit kiabálok, ordítok, itt fenn mindent szabad! Végre teljesen szabad vagyok! Ma remek lesz a repülés. Szélvihart ugyan nem jeleznek, de a szél megfelelően fúj, a látási viszonyok jók. Egy pillanat még, s elrugaszkodom a földtől s már repülök is. Eszembe jut egy pillanatra, hogy talán nem zártam el a gázt a teafőző alatt, de egy pillanat múlva minden szomorú és nevetséges gond alant marad. Minden a látószögtől függ. Ha még alacsonyan vagy, minden förtelmes földi dolgot közelről látsz, a fekete havat, vért, felfordulást, a futkározó patkányokat, a szeméttelepeket, míg a magasból a Föld gyönyörű, kék, zöld, lüktető és tiszta. Néha az időeltolódással van gondom, ha visszatérek a földre. Eltelik egy idő, amíg sikerül szinkronba kerülnöm a földi idővel. Már csak a földi irányító tanácsait várom. Repülök, repülök, Inerának hívnak, boldog repülő lény vagyok. Inéra már a vele szembe repülő madarak szeméből látta, hogy a magasban sötét erők terjengenek vagy minden szép tiszta. Szerette a fehér sirályokat, hisz ők azt jelentették, hogy nyugodtan folytathatja a szárnyalást, míg a fekete varjak elővigyázatosságra intették. Ma rögtön a felszállás után galamb repült el közvetlen mellette, s kétszer is furcsán felrikoltott. Mintha csak a mobilja pipíkelését hallotta volna. Csak nincs a galambnak is mobilja? Persze, mért ne lehetne a galambnak is mobilja? Ma traszcendens repülés várt Inerára, hisz ma repült először együtt Igorral, a számítástechnikussal. Ezek a gyakorló repülések mindig titokzatosak voltak. A kísérőtől teljes erőbedobást igényelt az út, amikor a démonok aktivizálódtak a fekete lyuk határán, s megpróbálták Inerát középre rángatni. Inéra elfogadhatatlan volt számukra, mert meg akarta tanítani az embereket repülni, míg ők azt szerették volna, ha az emberek férgekként csúsznak a porban. Előbb gyönyörű dankasirályokkal találkoztak, akik fenségesen úsztak a levegőben. Később varjak hada szinte eltakarta a Napot. A repülés kettesben mindig kellemes. Kivéve, ha az útitárs egoista hülye, agresszív mániákus vagy ostoba tökfilkó. De hál’ istennek az ilyenek többsége egyáltalán nem repül vagy legalábbis nem jut túl magasra a repülés során. Legalább ott nem. Van engedélyem különböző rövid repülésekre. A repülés időt és pénzt takarít meg, ezért szívesen választom ezt a módját a közlekedésnek. Különböző válfajait használom - bizniszutak, office (ez nem más, mint repkedés a hivatalok között, valamikor nagy naivan azt hittem, hogy a hivatalok megszűnnek majd, de ma már tudom, hogy hivatalok voltak, vannak és lesznek) utak, relaxációs utak, ismerkedő utak, pihenő utak, kiránduló utak. Az első távolsági utat Inerával, a kiképzőhölgy- gyel abszolválom.
