Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - „Sorsunk emlékezetünkben van megírva...” - Lauer Edit üdvözlő beszéde
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005 „Sorsunk emlékezetünkben van megírva...” Lauer Edith üdvözlőbeszéde Hölgyeim és Uraim! Az utóbbi 15 évben felvidéki és erdélyi utaim és projektek során személyesen meggyőződhettem arról, hogy a magyar kulturális értékek és hagyományok nélkülözhetetlen pillérei a magyar kisebbségi identitás megtartásának. Azóta is ezeket a tapasztalokat használom mércének minden idegen országba vezető utamon. Férjemmel másfel hete Kambodzsában jártunk, ahol az őshonos khmer nép tragikus sorsát közelebbről megismerhettük. Megcsodálhattuk azokat a X-XIII. században épült templomokat, amelyek a khmer nép hihetetlenül értékes hagyományát képezik. Ugyanakkor e nép tragikus sorsáról is sokat hallhattunk. Bár turisták tízezrei látogatják Angkor Wat-ot és más, piramisokhoz hasonlítható templomromokat, e nép saját történelmét alig ismeri. Nem ismeri, és a khmer gyerekek nem tanulhatnak róla, mert a 80-as és 90-es években uralkodó véreskezű diktátor, Pol Pót, országa tanárait, papjait és íróit lemészárolta azért, hogy közös hagyományait megsemmisítse, az összetartozás szálait népe emlékezetéből kitépje. Az ott töltött napok szomorú figyelmeztetésként szolgálnak mindannyiunk számára, hogy még napjainkban sem minden népcsoportnak adattatik meg az az alapvető emberi és közösségi jog, hogy identitását, kultúráját megőrizheti és közös értékeit irodalma és művészete eszközeivel a jelen és jövő számára értelmezheti. Hálásan állapíthatjuk meg, hogy ez a lehetőség a magyar nemzet részei számára már évek óta létezik. Erről szól a mai ünnepségünk is. Immár öt éve alapítottuk meg a Posonium Irodalmi Díjat, amit egy év után követett a Művészeti Díj létrehozása is. A díjazottak hosszú listája a felvidéki magyar irodalom panteonját képezi. Ha kizárólag az életműdíjban részesült írókat soroljuk fel - Duba Gyula, Turczel Lajos, Ág Tibor, Ozsvald Árpád, Dénes György, Dobos László, Mayer Judit, Fónod Zoltán és Mács József a felvidéki írásbeliség olyan kiváló kortárs alkotóival találkozunk, akiknek művei nélkül elképzelhetetlen és érthetetlen lenne a felvidéki magyar társadalom történelme és szellemisége. „Sorsunk emlékezetünkben van megírva: mondd meg nekem, mire emlékszel vissza, s én megmondom, ki vagy”- mondotta Ravasz László püspök, és ez a gondolat különös jelentősséggel bír a kisebbségi létben. A fent említett írók- együtt a többi ezelőtt és a mai napon díjazottal - kétségtelenül mindannyian a magyar nemzet irodalmának nagy könyvébe tartoznak. Ugyanakkor müveikben a sajátos felvidéki magyar irodalom tárul elénk. Egy olyan különleges, lokális magyar világot ismertetnek meg az olvasóval, amelyet máshol nem találhatunk, mert a saját földrajzi és történelmi helyzetük okozta gondolatvilágot tükrözik.