Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - „A számvetést nem kell szégyenlenünk...” - Duba Gyula beszámolója a kuratórium munkájáról
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005 Nagy öröm számunkra, férjemmel együtt, hogy részt vehetünk a felvidéki magyar Írásbeliség meghatározó alkotóinak méltánylásában. Őszinte nagyrabecsüléssel gratulálok az ez évi díjazottaknak. Azt remélem, hogy az elkövetkező években is szép számban gyűlünk majd össze, és hogy az immár intézménnyé vált Posonium Irodalmi és Művészeti Díj továbbra is magas mércét állít a felvidéki kultúra alkotói számára. „A számvetést nem kell szégyenlenünk...” Duba Gyula beszámolója a kuratórium munkájáról Találkozásunkat némi túlzással jubileuminak nevezném, ötödször adjuk ki a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjakat. Kevés idő irodalomtörténeti értelemben, viszont sok az életünkben. Gondoljunk bele, mennyi minden történt az elmúlt öt év alatt, hol vagyunk a kezdetektől! A rohanó időben valóban történelmet élünk! Az emlékezés kínálja az összegezés alkalmát, ténybeli számvetésre késztet. Mit tettünk eddig? S a számvetést nem kell szégyellnünk. Nyugodtak lehetünk és hálásak támogatóinknak, mecénásainknak! De nézzük a tényeket! Az idei évet is beleszámítva kiadtunk négy fődíjat, tizenhat irodalmi és művészeti életműdíjat, tizenkét külön- díjat és hat elsőkötetes díjat. Összesen tehát harmincnyolc alkotót értékeltünk és jutalmaztunk, értéke összegszerűen több, mint egy millió korona volt. Kétszázezernél több - évente! Nem vagyok benne biztos, hogy a könyvkiadás dotálásán túl irodalmunk, tehát az alkotómunka és irodalmi élet kapott ennyi állami támogatást! De az összegezés a szellemi fejlődésnek és értékgyarapodásnak bizonyos ellentmondásaira is rámutat. A múlt évben megjelent művekről elmondhatjuk, hogy jelentősen emelkedő esztétikai és tudományos tendenciát, fejlődő minőségi színvonalat képviselnek. A másfélszáz könyvet tartalmazó termésből, előzetes válogatást követően negyven művet értékelt a kuratórium. Értékelésünk a minőségi színvonalhoz igazodva, igényesebben és nagyobb elvárásokkal történt, minek következtében viszont nem találtunk olyan kiugró művet, amelyet fődíjjal jutalmazhatnánk. Ilyen műtől elvárnánk, hogy egyedien kimagasló legyen, kezdeményező és új utat törő, követendő példát mutató! Közvetetten bíráló álláspontnak szánjuk, hogy nem osztunk ki fődíjat, jelezve ezzel, hogy az elért jó teljesítménynél többre vagyunk képesek. Másrészt viszont a fődíj helyett kiosztunk két időleges elismerést, melyet Szülőföld-díjnak neveztünk el, és emellett arra is nyílik lehetőség, hogy egy helyett két elsőkötetes fiatal szerzőt jutalmazzunk! A művek értékelése és a díjak odaítélése során hosszú és kemény viták folytak. Az irodalom érzi és az írók tudják, hogy munkájuk és műveik közéleti súlya és társadalmi jelentősége, morális és lélektani hatása csökken. A hagyományos értékek és az új elméletek-kánonok ütközése jelentős nézetkülönbségekre és értékellentétekre ad okot. Ennek ellenére a kuratórium ismét megegyezéssel döntött, sza
