Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Leck Gábor versei (portré, harmónia, holdvilág, valahol, menekvés, Andrássy út 60, homály, impresszió, vágy, invitáció egy szuszra)
Leck Gábor versei még nem alvadt meg a vér a szipolyozó álmok mozgóképein máris dühöngő lánggal tombolnak a gyűlölet izzó fészkei s nem is a foszló test bűzlik hanem a sok megrontott lélek öntelt vigyorral köntörfalaznak a kompromisszum zsinórján bábként rángatott kretének hiába minden a halálon innen s túl a földi életen az erőszak szunnyadó parazsait felpiszkálják mindenható érdekek impresszió hideg éjben nyugalommá szelídül a bánat holdfény simogat áporodott szobádban hallani ahogy Atlasz apockája nagyokat reccsen átvedlik hangtalan az őrület s nyüszít emberi testben szikár kezét ökölbe fonja a fájdalom az önzés árnyéka szétömlik világító vágyakon isten ábrándokkal kecsegteti magát a mennyben hogy felolvad szívünk a nagy-nagy szeretetben vágy felhígulni a csendben csillagok duruzsolnak hemperegni boldogan gyémántkoszorúban invitáció egy szuszra uram látogasd meg beöltözve pompás maskarába vergődő fiaid kiknek szívét megmarta a bűn kígyónyelve s most sínylődve a földi mocsokban igyekeznek megteremteni az édent
