Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Leck Gábor versei (portré, harmónia, holdvilág, valahol, menekvés, Andrássy út 60, homály, impresszió, vágy, invitáció egy szuszra)
Leck Gábor versei ezernyi gyönyörével s temérdek kéjjel jóllakatni hízó szenvedélyüket- akár a bukott angyalok háreme - uram tekintsd meg a húgyszagú sikátorokat és Amszterdam vöröslámpás bordélyait lásd cingár lelkünk nem kerülheti a furfangos cédák fortélyait kik ellenünk ki fura praktikákat főznek majd áttiporva gátlásainkon mellbedobással győznek valld be férfiasan téged is felzaklat a zsenge idomok titokzatos világa habár tudom te nem tetszeleghetsz afféle szoknyapecérként mint az ördög, ki vén kecskeként még mindig megnyalja... tíz ujját ha átvillannak rakoncátlan fantáziáján sértetlen szűzhártyák uram bújj emberbőrbe s add remegő kezünkbe a remény örökmécsesét mert mondok most valamit öncsonkítás nélkül életben maradni bocs de mocskosul nehéz üsd le a rozsdás lakatot csecsszopó szánkról hogy arcod fényében ujjongjunk fel mint megtépázott hajós ha földet kiált az árbockosárból kérlek ne ítéld el a striciket, kurvákat, pénzbehajtókat mert vannak itt nagyobb górék sunyin elemelik orrunk elől a húsos kondért de mi alkalmazkodunk és semmiképp sem leszünk elvtelen beletörődők a királyok fényes hintáját is elnyűvi az idő végül bújj uram csodalámpámba hogy alkalomadtán csodatévő dzsinként előhívhassalak s ha a föld már nem több csak egy elhagyatott bárka add hogy az áradó bizonytalanságban valaki elvezessen a fénylő Ararátra mely néha nem más csak egy csipetnyi emberség de minket korcseszmék ferdítenek a csillogó felszín alatt meg vészbuborékokat ereget a mély
