Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Németh István versei (Csiportocska, Hogyan működik a vers?)
Leck Gábor versei portré lassan ébred felocsúdik az utca aszfaltja bordáit az eső fényesre mossa párát fújtatva ásítanak a házak a sötétség foszlányai végleg tovaszállnak sok éve hódítanak üde gyermeki vágyak kapaszkodnék értük vézna szalmaszálba kudarcok formáltak akár vésők a sziklát fejemet megóvni a falak megtanítják akár pimasz parázs égek folyton a pillanat hevében s nyűgösen mormolom most már tán nem félek vagyok vagány csillag fűszálon hintázó harmatcsepp agyamban nevetve tombol ezernyi őrület nyelvemet kicibálnák számból gonosz csipeszek szívemről a bú mégis könnyű penészként lepereg elegem van minden nyavalyás bábból nem kérek semmilyen mocsokragyogásból makacsul hajlok én is a jobbra lelkek sötét bugyrait fényemmel beragyogva mert legyen minden lélek világra nyíló fényes ablak
