Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Leck Gábor versei (portré, harmónia, holdvilág, valahol, menekvés, Andrássy út 60, homály, impresszió, vágy, invitáció egy szuszra)
Leck Gábor versei szívünkről a konok abroncsok végleg lepattognak arcomra a remény lassan langyos csókot lehelne de fortyogó dühöm kráterét be sosem temetem nincs is most igényem talán semmi másra mint szívizmot szaggató vérlobogásra harmónia arca tisztán lüktet akár üstökösök sugárnyalábja s mikor megenyhülök a tiszta fény markában duzzadt agyam egy csapásra elernyed pupillám tágul mámorittasan szédelgek a hajnal oltárán eljegyez egy kósza pillanat tápláló íze nyelvem alatt cirógat holdvilág remegve ébred a gyermek s vadul belegázol az éjszakába csillagösvényen szökken mindenre elszántan valahol itt már nincsenek lépések az álmokat kibelezték hideg kulcslyukak mélyén elalszik a fény az ébredés már majdnem halál és holt vágyak úsznak a fölkavart szenny felszínén elnémított torkok mélyéről hirtelen szökken fel a vér
