Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Táj hazalélektan
Tájhazalélektan föladó irodalom. Nemzedéki szinten is látványos példája ennek egyik Szvatkó Pálnak írt magánlevele, amelyet Szvatkó - Krammer megnevezése nélkül - belefoglalt az öt éven keresztül előkészített, az első száma megjelenése után mégis megbukott Új Munka című folyóirata Morituri te salutant című vezércikkének szövegébe: „Én sokáig nagyon hajlottam arra, hogy minden politikán felül valami abszolút emberi lelkület vonalán keressem helyemet - ennek az álláspontnak igen megfelelne az irodalom - de ma tisztán látom, hogy mindez csak menekülés a bátor, nyílt színt vallás elől. Színt vallani azonban csak akkor lehet, ha az emberben megvan a hit annak a világnézetnek az igazában, amelyet vall. Én - s ebben hű maradok a remarque-i nemzedékhez - nem tudok hinni abban, hogy bármilyen cél igazolja emberi életek kioltását, lerombolását. [...] Ezért hallgatok mostanában, s ezért nem fogadom különösebb örömmel az Új Munka megjelenését, és nem is ígérem további közreműködésemet. Miről is írnék!? Van értelme annak, amit pl. a Korunkban végeztem, a francia irodalom újabb könyveit ismertetni?! Hát lényegesek ezek a könyvek akkor, amikor egyetlen nagy probléma foglalkoztatja a világot? [...] Bizonyára olvastad Romain Rolland bátor megnyilatkozását Páneurópával kapcsolatban, olyan szavak ezek, amelyek mindennél szebben kifejezik az én álláspontomat. Igen, fontosnak tartom, hogy az irodalom és a tudomány öncélúsága megszűnjék, hogy tudjuk: miért írunk. Ami engem illet, én ugyan mindinkább a praktikus pedagógiában ismerem fel igazi hivatásomat, ezt kedvvel, örömmel töltöm be, s a fiatalsággal való foglalkozást mindennél többre becsülöm.”7 A viszonylagos - majdnem egy évtizedes - állandóság, megállapodottság akkor következik el életében, amikor Érsekújvárra nevezik ki tanárnak, ahol - a- mint azt később idézni fogom - valóban úgy érezte, otthonra talált. Az első jelentős, az ő nevéhez is fűződő teljesítmény e területen a Középiskolások, ahogy ők látják helyzetüket című, a tanítványai által írt füzet megjelentetése. A bevezetőben Krammer tisztázza, hogy a munka valóban a diákok műve, akik a kész szöveget adták oda neki elbírálás céljából. A füzet vádirat az akkori oktatási rendszer ellen, amelyet Dobossy Lászlóék alkalmatlannak ítéltek arra, hogy felkészítse őket az életre, s amelynek - illetve a diákok életének - egy-egy szegmensét szedik darabokra az egyes írások. Krammer a bevezetőben és a füzetben közölt másik tanulmányában is megerősíti e szigorú kritikát. Az iskolai élet általa tagolt tényezői - a tanító, a tananyag, a diákcsoport, az egyes diák - közül mindvégig az utóbbira fordít feltűnő figyelmet; köztudottan a diákokról írta a két világháború közötti legfontosabb munkáját is, A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilágát. Krammer ott volt és előadást tartott a Sarló 1931-es nevezetes kongresszusán, ahol a vezérkar a közhiedelemmel ellentétben nem egyszerűen a szociális igazságosság eljöveteléért, illetve a nép fölemeléséért és nem is a kultúra mindenki számára elérhetővé tételéért bontott zászlót, hanem, ellenkezőleg: a kollektivitás, közvetetten a tervutasításos rendszer és a pártirodalom mellett kötelezte el magát, amiért is a nemzedék e
