Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Táj hazalélektan

Filep Tamás Gusztáv

főként a század első felének általa személyesen ismert humanistáit mutatta be. Közéjük tartozott Romain Rolland, Charles Ferdinand Ramuz és Valentyin Bulgakov, Tolsztoj egykori, a róla szóló cikk írásának idején Csehországban élő titkára. A közvetítés azonban fordított irányban is megtörtént: úgy tudjuk, hogy Jiri Volkerről például ő írta az első francia nyelvű - sőt, Dobossy László szerint az első világnyelven megjelent - tanulmányt, a „csehszlovák” kulturális sajtóban ugyanakkor a modern francia irodalmat interpretálta. O szervezte meg Aldo Daminak, a politikai földrajz neves szakemberének (aki korábban megismertette vele Ramuz prózáját) és Emil Boleslav Lukácnak a találkozását, ennek folyományaként a Mladé Slovensko olvasói eredeti, számukra írt szövegből (Albert Béguin tanulmányából) ismerkedhettek meg a francia irodalom újabb irányzataival. (Valószínűleg Béguin A modern francia irodalom című tanulmányáról van szó, amely Krammer fordításában magyarul is megjelent a Korunk 1928-as évfolyamának két számában.)

A Korunkban közölt francia szemlék az egész magyar nyelvterületen újdonságot jelentettek - Duhamel, Paul Morand, Henry de Montherlant, Henry Poulaille, Jean Cocteau, Jean Guéhenno, Prévost, Malraux, Ramuz müveiről vagy egy-egy el- mefüttatásáról esik szó bennük, de például Proustról is szól az egyikben, illetve a modern francia irodalmat bemutató összefoglaló írás is van köztük —, s bár kétségtelenül az irodalom társadalmi beágyazottságára és feladataira esik bennük a hangsúly, esztétikai vonatkozásban is sokszor először vagy az elsők között mutattak rá magyarul egy-egy könyv jelentőségére. A fő lelki motívum Krammemél a cselekvéskényszer: tenni valamit a válságba sodort emberiségért. Ez részben — talán tételesen is - a krisztianizmus formájában jelenik meg és szocialista színezetet ölt, s a lelki válság, amely lassan véget vet e típusú szemléző tevékenységének, a tettek értékvesztettsé- gének fölismeréséből eredhet. Változtatni kell a világon, de nem erőszak árán, hiszen éppen az erőszak juttatta oda, ahol van: lényegében a forradalom tagadása adja meg világnézete és cselekedetei alapját, ezt egyértelműen tartalmazza az általa egyébként tisztelt és szeretett Fábry Zoltánnak írott egyik levele.6 Az bizonyos, hogy tolsztojá- nus vonásokat találunk ez időben közreadott szövegeiben, s az életműnek nemcsak ezt a szakaszát, hanem a későbbieket is meghatározza a humanista Romain Rolland- nal lévő kapcsolata, míg a Ramuz életművével való megismerkedésének következménye az egyébként a provincializmus ellentétét képező regionalizmus iránti érdeklődés és figyelem. Megjegyzendő egyébként, hogy a francia baloldali írókhoz Krammer Ramuz révén jutott el; a svájci író irányította őt párizsi kiadójához, s annak munkatársa, a szocialista Henry Poulaille küldette Krammemek tíz éven át a re- cenziós példányokat. (Poulaille egyik regényét, a filmtechnikára épülő Az őrült vonatot Krammer le is fordította; a kis könyv 1928-ban jelent meg a berlini Voggenreiter Verlag magyar osztályának kiadásában. [Legalábbis a címlap szerint; a borítón az 1929-es évszám szerepel.])

A harmincas évek elején Krammer számára értelmét veszti a valamely ügy mellé közvetlenül ki nem álló, azaz a társadalmi érvényességét elveszítő, illetve