Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - Gyüre Lajos versei (Eb ura fakó, Fázom, Kapós felé, Nálunk mindig)
Gyüre Lajos versei kell oda, másra se futja erőből. El ne sózza, lágy-e a tészta, önteni kell-e belé egy cseppnyi langy víz. Cuppan a markon, válik-e, vagy tapadós még. Tégy bele egy-két főtt krumplit, mert attól foszlós. Hát a kemence hogy áll? És ég-e a tűz, ahogy illik? Szénvonóval húzni tüzet, parazsat, hogy jól melegedjen, egyformán a kemence, mert ha hideg, nem sült a kenyér, és szalonnás akkor a héja alatt, de ha forró, gyorsan kapja, megég, és jaj, oda minden munkád. Ott sorjázik már a szakajtó, duzzad benne a tészta, húzz hamar össze tűzparazsat és vedd a lapátot, fordítsd rá a szakajtóból a szép kerek tésztát, tedd a kemence tűztalajára, de ott csússzon le épp a lapátról, ott, hol hely van, előbb jól hátul, mert a többi mint fér el majd, csínja van annak. Hát te leányka, nézd meg, és vésd jól az eszedbe, mert ha menyecske leszel, bíz ez lesz első próbád, és az anyósod ölbe téve kezét, és nézi munkád árgus szemmel, míg kiszedted a forró új kenyeret és törlőd tollsöprűvel, s szórod szemnyi vízzel, mint aki mást se tehet, pedig arcod kéne törölnöd, és kitapintani édes terhed, mert már mozdult - istenem érzed a szíved alatt.
