Irodalmi Szemle, 2005
2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Fábry Zoltán: József Attila szlovákiai emléke
Száz éve született József Attila megütni, azt többé nem kell félteni. Egészséges és erős. Kacagva, bakafántoskod- va önti, gyömöszöli a saját erejét, bizakodását másokba, csüggedőkbe, ahol ilyen hangra már képtelennek hittük az embereket. József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza”... Ma lázasan keresik, kutatják, vitatják és dokumentálják József Attila nyomait és vonatkozásait és elfeledkeznek Szlovenszkóról, kicsit magunkról, ami nem csoda, hisz négyéves zárjeles életünk még nem oldódott fel. Tegnap helyzeti előnyünket használták ki: az egész magyar nyelvterületen mi, szlovenszkói magyarok éltük a legemberibb, legszabadabb életet és így nem csoda, ha a pesti baloldali írók hozzánk küldték cikkeiket, verseiket, melyek a Horthy-érában ott nem jelenhettek volna meg. A telefonkönyvből böngésztünk neveket és szignáltuk cikkeiket és verseiket - a felismerhetetlenségig. Ha ma Az Ut-at fellapozom, sokszor nem tudom, kit milyen név illet. József Attila egyik legszebb, fájdalmas erejű mozgalmi verse, a „Lebukott” itt jelent meg (1931. nov. 1.) - névtelenül és csonkítottam utolsó strófája „elkobozva”. A proletárlét kölöncével béklyózott politikai fogoly keservét, sikolyát maradéktalanul közvetíti itt a költő. Elszigeteltségemben nem ismerem a magyarországi új József Attila-irodalmat és így nem tudom megállapítani, hogy megjelent-e valahol ez a vers. Sohse fogom magamnak megbocsátani, hogy az eredeti kéziratot küldtem a nyomdába és így az elkobzott negyedik strófa - ha máshol nincs lelőhelye - örökre elveszett. Másik két versénél már óvatosabb voltam és így ezek - noha nem jelenhettek meg - megmaradtak és ma az ismeretlen József Attila-versek sorát szaporíthatják. [...] 3. Juhász Gyula, a magyar neobarokk kor e másik vádló öngyilkosa, lelkendezi József Attila első verseskönyvét bevezető ajánlásában: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul a magasba és mélybe!” E prófétikus mondatot tudatosan húzza alá József Attila, amikor utolsó kötetei cégéréül, költészete mottójaként, fátu- mos topogással dünnyögi el komplikált haláltánca egyszerű népdalszövegét: „Aki dudás akar lenni, Pokolra kell annak menni. Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni.” Az igazi költészet ára mindig egy ember élete. Értelme, a passió lényege: az áldozati felajánlás. El kell árvulnia, hogy mindenkié lehessen, el kell emésztődnie, hogy mindig és mindenütt mondható legyen: halállal hitelesített életszöveg. Tolsztoj Asztapovója és József Attila Balatonszárszója között nincs különbség. Az egyik fulladt szuszogással ért el a havas indóház petrolflistös halottas szobájáig, a másik démonoktól űzötten a kerekek alá.
