Irodalmi Szemle, 2005
2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Fábry Zoltán: József Attila szlovákiai emléke
Fábry Zoltán: József Attila szlovákiai emléke „Kit anya szült, az mind csalódik végül vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül ebbe fog belehalni.” A szlovenszkói Magyar Nap egyik siratója e strófához fűzte a halál rejtélyét: „A meghasonlottság tükröződik itt vissza, J. A. csalni nem tudott, de a küzdelmet sem bírta tovább.” Egy másik magyarázat szerint, meghalt, „amikor a közösség számára megfejtett titkok már nem válaszoltak egyéni tragédiájára”. József Attila pokolból indult, a proletársors mélyéből, de ez adottság korparancsán, történelmi következtetésein túl, a költőnek a magasba rántani nem tudó kreaturális kín rejtélyét, ólomkölöncét kellett megfejteni, bénultan és ütődötten, „mint akit megnyomott ásás közben a föld”, a titkot, ami a felszín alatt rejtőzve vicsorog. Ehhez a réteghez csak a gondolattal, a teljességgel vívódó passió jut el. József Attila halála az emberi létprobléma egyre nagyobbodó vákuumát fedi fel: a szeretethiány szívszakasztó valóságát, a szeretetsáfárkodás életdermesztő fogyatékosságát. Elethalál-költészete a szeretet megoldatlanságát példázza - a megoldhatatlanságig. A nyomor partizánja lelke mélyén a szeretet kielégítetlen szerelmese, a szelíd emberség vágyának hol fogcsikorgató, hol rezignáltan áléit türelmetlenje. A „csupacsősz világban” a „csupaszív” korrekciót óhajtozó, megváltatlan gyerek, elárvult férfi: ölre és ölbe vágyik: Mama és Flóra „nagyon fáj”! A gyerektoporzékolástól az elcsukló átokig terjed a skála... „Aki szeretni gyáva vagy”: e paradoxonhoz csak József Attila juthat el. A huszadik század emberisége annyi véres lecke és könnyes ismétlés után sem tanulta meg axiómáját: a szeretet: bátorság, a gyűlölet: kényelmes gyávaság! Megváltó ereje csak a szeretetnek van: mért nincs Jézusnál nagyobb példa?! A szeretet - még szexuális formájában is - a legnehezebb erkölcsi gyakorlat, nélkülözhetetlen élettani norma: színező és megtartó vitaminszükséglet. Elmaradása, kihagyása zavarokat i- déz elő egyénben, közösségben - krízisig, katasztrófáig, háborúig. Háborgásig, őrületig! A keletkező űrt, testet mérgezőn, lelket, szellemet fertőzőn azonnal elöntik és eluralják a gonosz démonai. Ady a tizennégyes háborgás különös nyáréjszakáján pontosan fedte fel a vákuumokat, az ellenségnek átengedett tereprészeket: „Tudtuk, hogy az ember esendő”, mert „nagyon adós a szeretettel”. A szeretettörvény leroha- nása után a szellem erkölcsét, gátlását kellett kikapcsolni: „Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indul a gondolat. Az Ember büszke legénye, Ki ime, senki béna volt.” Szív- és agybénulás nélkül nincs háború, nincs háborgás!... József Attila szíve tele volt szeretettel, agya tele gondolatokkal. A szeretet melegségre vágyott, társra, bizonyosságra, a gondolat - visszhangra, sorsfordító, változtató szerepre. Törvénybetöltésre! József Attila árva volt és író volt. A szeretet és gondolat nélküli világban fokozott érzékenységgel tapintotta ki önmagán a feltüzelő vákuum réseit. Fokozott szívlüktetéssel és ki-kihagyó aggyal próbálja
