Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Koncsol László: Mit várhatunk az időtől (előadás)
Koncsol László családalapításra nem is gondolhat. A főváros végeredményben sterilizálja az ifjúságot. A végre őszinte statisztikai számítások kimutatják a több évtizedes, romlott magyar népesedéspolitika ijesztő eredményét. Pillanatnyilag ilyennek tűnik föl a Kárpát-medence és benne az összmagyarság jövendője. Rettenetes, ám ilyennek látszik, s ha az összes hatóerők céltudatos megszervezésével az irányokat meg nem fordítják, ilyen is lesz. Illyés Gyulát kell idéznem, aki Bartók című költeményében- ódájában - ilyeneket írt: „Bánatomat sérti, ki léha vigaszt / húz a fülembe: (...) hazák vesztek el - ki meri siratni / verkli futamokkal? (...) S jogunk van /- hisz halandók s életadók vagyunk - / mindazzal szembenézni, / mit elkerülni úgysem tudhatunk. /Mert növeli, ki elfödi a bajt...'" Régiónk része lett az Európai Uniónak, ennek a fiatal gazdasági és katonai nagyhatalomnak, de (némi túlzással szólva) csak úgy, legalább egyelőre, ahogy az Egyesült Államok indiánjai, bronxi négerei, esett régiói élvezik országuk szuperhatalmi státusát. Ma ez a helyzet, s még évtizedekig ilyen állapotban leszünk. Emelkedésünk lassú lesz, s imádkozzunk, nehogy úgy alakuljanak a világpolitika dolgai, hogy az unió akkor hull szét, amikor demográfiai szempontból a leggyöngébbek leszünk. Sokat kellene beszélnünk a jövő esélyeiről, vizsgálnunk kellene a nagyhatalmak viselkedését, agresszióját, hogy milyen például valószínű mozgásuk iránya, merre és miért indulnak el, miért mér az Államok kettős mércével, amikor évtizedek óta védi a véresen agresszív izraeli, és irtani hagyja a védekező, gyönge palesztin politikát. Mi, kisebbségi magyarok csak a legjobbat kívánhatjuk a hazáját visz- szanyert zsidóságnak, másfelől együtt kell éreznünk a hazáját vesztett, otthonaiból és birtokairól elűzött és naponta tizedelt muszlim és keresztyén palesztin nemzettel. A terrorizmust nem egy-egy arab ország lerohanása, hanem a palesztin-izraeli béke megteremtése tenné okafogyottá. A háború csak a gyűlöletet korbácsolja föl. Hogy mi lesz Oroszországgal, amely most fizet a cárok XIX. század eleji gyarmatosító politikájáért, nem tudjuk. Valószínű, hogy tovább fog bomlani, s a jövő ázsiai nagyhatalma Kína lesz. Kína és India, a két tanulékony óriás. Az ember az unalomig hallja, hogy gondjainkra európai megoldásokat kell keresnünk. Európa, mondják a tévéállomások szereplői, s megszállja őket az áhítat. Az én meglátásom viszont az, hogy nincsenek egyetemes európai megoldások, hogy földrészünkön csak jó megoldások és idült, megoldatlan problémák léteznek. Megoldott-e a baszkok helyzete? Megoldott-e az észak-ír terület státusa? Megol- dott-e Korzika problémája? Lezárult-e a belga flamandok és vallonok vitája éppen az EU fővárosának országában? Nyugat-Európában is él a cigánykérdés, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet vagy legalább az idegesség amiatt, hogy a volt gyarmatok népessége lassan, de biztosan elárasztja országaikat. Nem európai, hanem krisztusi s a keresztyénségből sarjadt etikai és jogi megoldásokra kell törekednünk. A XX. század ijesztő trendjei abból erednek, hogy az emberiség zsidó-ke
