Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - TANULMÁNY - Cseh Gizella: Adalékok a magyar népszínmű XIX. századi művelődéstörténetéhez (tanulmány)

Adalékok a magyar népszínmű XIX századi művelődéstörténetéhez

A népszínmű elsősorban tehét társadalomtörténeti jelenség. Mindemellett megemlítendő, hogy a műfaj művelődéstörténeti hatása, valamint hagyománya is hatalmas: a közép-európai térség lakosságának értékrendszerét, identitástudatát, egy teljes korszak ízlését, hangulatát, sőt életérzését nagyban befolyásolta. Állításomat kitűnően szemlélteti a következő gondolat: „A magamagát könnyen kellető népszínművön (...) keresztül tanult meg magyarul Pest és Buda lakossága. ”2

E bevezető során ne feledkezzünk meg a műfajt gyakorló alkotókról sem, hiszen az ő érdemük, hogy a mai magyar közművelődés a maga emlékei közé sorolhatja például A falu rosszát, a Szökött katonát, vagy a Blaha Lujza-Tamássy József felejthetetlen emlékű színészpárost.

A következőkben - a teljesség igénye nélkül - a vizsgálódásra választott műfaj, a népszínmű élete, előzményei, pályája változásai, alkotói, valamint a művekből feltáruló világ felfedezését kísérlem meg.

2. „EGY VALÓTLAN MŰFAJ”

Ismerkedjünk meg magával a műfajjal, amelyet művelődéstörténészeink ezerszer égbe emelt és ugyanannyiszor kitagadott jelenségként tartanak nyilván. Kutatók sokasága vitatkozott önálló műfaji voltán, jellemzőinek, sajátosságainak eredetén, belső felépítésén, irodalomtörténeti értékén, stilizáltságán, műnépiessé- gén, ennek ellenére a műfaj mivoltáról máig nem született egységes műfaji meghatározás.

Kézenfekvő kiindulási pontként idézzük néhány lexikon véleményét; miként értékelik, mit is értenek a nevezett műfaj fogalmán ma, a XXI. század elején? A Magyar irodalmi lexikon a következőképpen fogalmaz: „A népszínmű egy 19. századi, igénytelenebb drámai műfaj. ”3 A Világirodalmi lexikon IX. kötetének meghatározása az alábbi módon hangzik: „A népszínmű a népéletet bemutató középfajú dráma, amelyet rendszerint énekbetétek tarkítanak. ”4 Legkorszerűbben a legújabb színházművészeti kézikönyv fogalmaz: „ Tágabb értelemben a legtöbb nemzeti irodalomban megtalálható, a koronként változó népfogalom alapján a népről v. népnek szóló színpadi művek összefoglaló műfajneve. ”5

Az alapvető, máig szinte egyetlen pontos műfaji meghatározás papírra vetésére először az 1860-as években került sor - Gyulai Pál tollából. E meghatározás veretessége és precizitása az eltelt évtizedek alatt mit sem vesztett aktualitásából és jelentőségéből. A műfaj leírása a következőképpen szól: „A népszínmű se vígjáték, se dráma, se tragédia, mindebből valami; vegyes nem, mely sok mindent magába olvaszthat, sőt a zenét és éneket is segédül veheti. Egy neme a melodrámának, vagyis modern melodráma tragikomikai alapon. A magyar népszínmű fő vonásai: formában határozatlan drámai stíl, szellemben demokráciái irány, tartalomban magyar élet genre-képi vonásokban, tragikomikai oldalról, népzene és népdal kíséretében. ”6 Hogyan folytatódhatott volna a műfaj további fejlődése? Gyulai Pál erről is