Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - TANULMÁNY - Cseh Gizella: Adalékok a magyar népszínmű XIX. századi művelődéstörténetéhez (tanulmány)
Cseh Gizella határozott elképzelésekkel rendelkezett: „Az énekrészek nagyobb kiterjedése majd kifejleszti a nagyoperettet, a komikai részek túlsúlya a magyar bohózatot, s a komoly rész polgári népdrámává emelkedik, és eldobja a népdalt, vagy ha megtartja is, mérsékli, és egészen céljához alkalmazza, mint a francia vaudeville. ”7 Elkezdődött egy fejlődési folyamat, amely részben követte ugyan Gyulai Pál útmutatását, némely helyen azonban irányt tévesztett; hiszen például a népdráma felé való irányultságot a magyar közvélemény nem támogatta. Műfajunk esetében lezajlott tehát egy nagy intenzitású, értékvesztő folyamat, amely az idők során egyre torzult és addig hatolt, hogy a XXI. század elején e műfaj szinte ekvivalens a pejoratív világlátással és értelmezéssel. Ma pedig a műfaj fogalmán értik mindazt a silányságot, mesterséges világábrázolást, amely fogalmak e követésre kiválasztott műfaj hanyatlásával kerültek be a társadalmi köztudatba, majd később váltak magával a műfajjal azonossá. A gondolatmenet ívének e pontján helyezkedik el és tapintható ki legérzékenyebben az a kérdés, mely válaszadásra vár; ugyanakkor a megoldás kulcsát is jelenti: vajon hogyan, milyen módon, mely társadalmi körülmények közepette, miféle metamorfózisok során, és főképp miért jutott el a népszínmű e nagatív értékszemléletig? 3. A NÉPSZÍNMŰ ELŐZMÉNYEI ÉS SZÜLETÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI A népszínmű előzményeit több irányból eredeztetjük.8 A népies elemeket tartalmazó drámai alkotások, azaz népies színmüvek alkotják a népszínmű gyökereinek, előzményeinek hazai forrásból eredeztetett csoportját. Ezek a színművek voltak azok, amelyek a régmúlt századok során népies szereplőikkel, népdalaikkal, népszokásaikkal, a népi kultúra különböző formai jellegzetességeinek alkalmazásával elvezettek a magyar népszínmű megszületéséhez. A gyökerek másik típusát az osztrák-német Volksstückök és Zauberpossék jelentik, amelyek a korabeli magyar művelődési viszonyokra nagymértékben hatottak. Lényegében timdéries bohózatokról van szó, amelyek a bécsi színpadokról „át-átruccantak” a magyar nyelvi közegbe, és ott meghonosodtak. A magyar közeg az osztrák változat jellemzőinek átdolgozásával jutott el az első magyar népszínműig, Szigligeti Szökött katonájáig. A gyökerek utolsó típusa a romantikából ered, amely a polgárosodás úttörő- jeként előtérbe helyezte a nemzeti jelleg erős hangsúlyozását és a társadalmi ellentétek ábrázolását. Műfajunk ugyancsak alkalmazta a romantikus drámák formai eszköztárát: az ellentétet, a titokzatosságot, a félreértést, a meglepő fordulatokat, a „véletlen” megoldó szerepét. A romantika, ily módon maga a népszínmű is kedvelte a felismerés, az üldözött ártatlanság, a homályos származás, a megtalált gyermek, a nagylelkűség motívumát. A népszínmű létrejötte kapcsán meg kell ismerkednünk egy társadalomtör
