Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Antalík József: Bujdosó holt (vers)

Antalík József

Bujdosó holt

Futok Tőled, dúlt magamtól, Féltve őrzött, zord magányból. Titkon védett halott ébred,

Újra ébreszt bút, emléket.

Illanó múlt fel-fellángol, Kihuny tűnő csodás álom.

Kín, gyötrelem - igaz se volt, Vágy, szerelem - bujdosó holt.

Évek lépnek, botorkálnak,

Vége szépnek, ködcsodáknak. Gyilkos halál, nálam bujkál.

Éltem halvány, tört alkonyán, Átoktól vert nyásznyoszolyán, Álmom szövöm... szakad fonál.