Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)

Ötven évvel a nyelvújítás előtt. lókat, gondolkodás nélkül teljesítsék a fejedelem (király) parancsait, mert az irán­ta megnyilvánuló tisztelet egyenrangú az Istenhez való ájtatossággal. Óva inti a vakmerőségtől elragadtatott, főleg alacsony sorból származó egyéneket, ne pocs­kondiázzák feljebbvalójukat, de ugyanúgy mértékletességre figyelmeztet akkor is, ha magasabb társadalmi rétegek felé kapaszkodunk, törekszünk, hiszen ők - termé­szetes hajlamukból eredően - lenézik az alacsonyabb társadalmi osztályokat, és a „cseresnye ... magvát szemed közé lövöldözik”. A magas körökbe jutás egyenlő a felháborodás és rágalmazás elszenvedésével, hiszen „a méltóságokra vezető kör- nyűlmenés (azaz: feljutás) darabos és csúszós”. A fordító a tanácsokról és tanácsadókról szóló fejezetben imigyen „elmél­kedik”: „Aki a fejedelemnek tanácsot ad, úgy szóljon, mintha eszébe juttatná az el­felejtettet, nem pedig mintha tanítani kívánná.” Meglepően - igaz csak margináli­san - említést tesz arról is, hogy a több országot birtokló király valamennyi „nem­zetségeknek” eleget tegyen a tanácsadók kiválasztásánál. Egyike ez a XVIII. század ama halvány utalásainak, amelyek talán az elsők között pendítik meg az idegen, vagyis a más nemzetiségű honfitársak (embertársak) fogalmát, igaz, némi­képpen áttételesen. A király (fejedelem) históriához tartozik a politikus jellemzése is. (Ezt a té­makört a 30. fejezet - rész tartalmazza.) Valószínűsíthető, hogy már a német ere­deti sem fukarkodott a politikus becsmérlésével, lekicsinylő jellemzésével, s felso­rakoztatásul több „alternatívát” is felkínál. A politikus „a hitetlenség, tisztelet és a pénz” grádicsain lépdel. Sokat költ és pazarol, bár erről a köznép vajmi keveset tud. Minden állapotból hasznot hajt. Nem fösvény akkor, ha mások bizodalmába kíván férkőzni, bár az őszinteségben és barátságban egyaránt óvatos. Lelkiismere­tét tulajdon hasznához igazítja, és senki mellett sem kötelezi le magát, nehogy a másik romlásával ő is elveszítse a bizalmat. A politikus a jó erkölcsből látszatra csak annyit mutat, hogy másoknál becsületesnek mutatkozzék, s hitele megmarad­jon. „Az ártatlanság fehér ruhájába öltözik, hogy meghasonlásának feketeségét an­nál bátorságosabban eltitkolja.” Végül kimondja a ledorongoló szentenciát: „Poli­tikusnak fő virtusa az álnok élet.” A Toldalékban, amely a fordító-szerző magánvéleményét tükrözi, az érsek­újvári káplán a „políciát” a hamisság, a hízelgés és a képmutatás intézményének nevezi. Lassan már csak azok a jó politikusok, akik az embereknek könnyen ked­veznek... A könyv a politikusok mellett értekezik az elöljárókról is, leszögezve, hogy előttük megalázkodni kötelesség: magához hasonló előtt alázatosság, alábbvaló előtt elmésség jele, mindenki előtt pedig a bátorságé. Figyelmeztet arra is, hogy hatáskörünkben viselkedjünk tisztességesen, s ha már a sebet nem gyógyíthatjuk meg, legalább a fájdalmat enyhítsük vagy csökkentsük okossággal. Az Emberi okosság avagy mesterség, amellyel az ember magát és szeren­cséjét magasra emelheti című értekezés a legnagyobb hangsúlyt az erkölcsi kérdé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom