Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)

Köbölkút! Varga József

sekre helyezi. A fordítás a jó erkölcsöt a tanulás és tudás kútfőjének tartja. Az igazság keresése természetszerűleg ösztönöz a nagyságra, de megveti a középszert...

A társalkodásról című fejezetben a fordító a kiragadott gondolatok tárházából rengeteg megszívlelendő intelmet intéz kortársaihoz: A rosszat ne hallgasd meg barátodról, és ne szólj ellenségeid ellen! Ne higgy el mindent, amit hallasz, és ne is beszélj el mindent, amit hiszel! Tartsd távol magad a kérdezősködőktől, távozz tőlük, mint semmirekellő emberektől! Ha ezek megismerik az embert, rendkívül veszedelmesek, hiszen kérdéseik alattomosak... A társaságban keveset beszélj, és minél többet hallgass! Az igazi haszon: amik jók a beszédben, magadévá teheted, amik meg rosszak, annál könnyebben vehetjük észre... Az igazságot mindig szembe mondjuk, és ne az illető háta mögött!... (Nemde mindez tökéletesen alkalmazható mindennapjaink íratlan szabályaira?...)

A hallgatás ténye fontos helyet foglal el a parainézisben: „A hallgatás okosságnak kulcsa és a bölcsességnek szent helye.” Ezzel kapcsolatban valóban megtörtént esetet dolgoz fel: IX. Károly, Franciaország királya, egyik főemberének véletlenül elárulta szándékát, miszerint Szent Bertalan éjszakáján valamennyi hu- genottát megöleti. Amikor a király ugyanazon főemberrel más titkos ügyről tanácskozott, az illető az előbbi titokról is említést tett. A király megrémült, s amikor vadászaton voltak, a főembert ágyúgolyóval agyon lövette.

A negatív erkölcsi alapelvekhez sorolandó továbbá a hiúság, a kérkedés („Soha ne magasztald, és ne kérkedj tulajdon téteményiddel!... Elégedj meg azzal, hogy te a dolgot jól végezted, és engedd, hogy mások szóljanak afelől!”), valamint a gyalázás és a rágalmazás is. Utóbb aztán a fordító imigyen elmélkedik: „Aki pedig a gyalázatot el akarja távoztatni, egész életében kell neki őrizkednie minden embertelen, és előre meg nem gondolt szótól vagy cselekedettől.” A rágalmazás témakörében is gyakorta jeles görög és római férfiakkal példálózik.

Az indulatok eluralkodása az elragadtatás tárháza, s kivetkeztetheti az e- gyént emberi-erkölcsi mivoltából, és haragváshoz, sőt bosszúálláshoz vezethet. A bosszúállás elmaradása viszont erős, őszinte jellemre vall, mert a düh és a háborgás - vallja a fordító - alávaló emberek tulajdonsága. A szerző mindazonáltal természetszerűleg a béketűrést hangoztatja. A 12. fejezetben, amelyben a jó erkölcsről értekezik, a következő gondolatmenetre figyelünk fel: „A gonosz ember tulajdon gondolatitól is fél; és ha magába teként, nem talál egyebet, hanem rossz kévánságokat, fösvénységet és kevélységet.”

A jó barát és barátság fejezetben ugyancsak megszívlelendő tanácsokat kapunk: „Tégy jót barátodnak, hogy annál inkább barátod légyen, és ellenségednek, hogy barátoddá légyen!” „Hajó barátod vagyon, soha ne kévánj néki gazdagságot vagy méltóságokat, mert ha ezeket megnyerte, vagy abbahagyja barátságodat, vagy ellenségeddé lészen. Ha valami nagy embert barátoddá nem tehetsz, elég, ha tartóztatod, hogy ellenséged ne légyen.” Ugyanakkor hangoztatja, hogy az ér