Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)
Köbölkút! Varga József nek kedvéért”, magánvéleményével, az ún. „toldalékkokkal” megtűzdelve. A para- inézis mecénása Mária Terézia királynő tanácsosa, Turócszentpéteri és Isztebnéi Dávid Károly volt. Az értekezés a magyar nyelvállapotot tekintve körülbelül az 1750-1760 körüli állapotokat tükrözi. Egyrészt a Rákóczi-szabadságharc leverését követő har- minc-negyven év nyelvi sajátosságainak krónikása, másrészt viszont már-már a felvilágosodást sugallja, s Mária Terézia uralkodásának mintegy a félidejében születik. Anyanyelvűnk túl van immár a megizmosodáson, hiszen a latin nyelv fokozatosan kiszorul a közgondolkodásból, de még előtte van a mit sem sejtő retrog- rád törekvés: II. József germanizációs erőszakossága. A nyelvi-szókincsbeli gyarapodást azonban ez a „társadalomformáló” és embemyomorító doktrinér jozefinista politika sem állíthatja meg, sőt még nagyobb és erőteljesebb hatással van a ma- gyamyelvűség végleges diadalára, amely majd legmarkánsabban az 1810-es évek ortológus-neológus vitáiban realizálódik. A Rákóczi-szabadságharc utáni magyar társadalmi mozgalmak az 1764— 65-ös országgyűlés időszakában érik el tetőpontjukat, de ebből a politikai-társadal- mi mozgolódásból e műben semmit sem észlelünk. Rigorózus regula szerint készült fejezetei, kerek mondatai, valamint gondolatisága inkább a világiasabb élet- felfogás, a filozófia határmezsgyéjén ingadozik, de egyáltalán nem vesz tudomást a változásokról, a lehetséges erőcsoportosulásokról. A PARAINÉZIS ERKÖLCSI ARCULATA Az Emberi okosság avagy mesterség, mellyel az ember magát és szerencséjét magasra emelheti tulajdonképpen közvetlen tanácsadó viselkedésünk, emberi tulajdonságaink, jellembeli hiányosságaink megismerésére, féken tartására és leküzdésére. A parainézis örök okulásul szól valamennyi kortársnak. Hatása azonban jelenünk mindennapjaira is kisugárzik, hiszen állandó érvényű morálfilozófiái témák kereszttüzében igyekszik biztos pontot, rendíthetetlen tényszerűséget találni. A fordító nemegyszer már-már axiomatikus definíciókkal operál, amelyek az évszázadok során valójában mit sem változtak. íratlan erkölcsi paradigmáink ugyanis csaknem változatlanul hagyományozódnak nemzedékről nemzedékre. A fordító a könyvet az olvasó nagylelkű pártfogásába ajánlja. Az irigyeknek viszont azt tanácsolja: ne elégedetlenkedjenek, inkább a tanító-oktató munkának „hálaadó szívet mutassanak”. Magánvéleményként megjegyzi, hogy munkáját a gyalázkodók és gáncsoskodók miatt már-már abbahagyni kényszerült... Nagy igazság rejlik az elöljáró beszédben: „A gazdagság jó barátokat szerez: tiszteletek és magas méltóságok sokakat leköteleznek, de a jó erkölcs tartja mind az egész világot.” Merthogy még jócskán benne vagyunk a feudalizmusban, a parainézis harmadik része a jobbágyok kötelességeivel foglalkozik. Arra buzdítja az alattva
