Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)
Köbölkúti Varga József Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség, mellyel az ember magát és szerencséjét magasra emelheti című erkölcsi értekezésről) Ennek az imakönyv formátumú könyvecskének 2003-ig nem ismerem a történetét. Ki tudja, kezdetben melyik almáriumban nyugodott elfeledetten, vagy később melyik padlástérben lapult a rengeteg kacat között, illetve lappangott fölösleges limlomként, míg végre akár a búvópatak, hirtelen, szinte a semmiből előtűnt, üzenetet közvetítve az évszázadok titokzatos mélységéből. Vajon e kétszáznegyven esztendő alatt kik forgatták, elemezgették és okultak belőle, majd félretették, gondolván a következő nemzedékekre is!... Sőt, immár az utolsó ajándékozó neve is beleveszett a régmúlt idő végtelen homályába a rapszodikus történelmi-társadalmi és természeti-éghajlati viszontagságok nyomán. S bár legutolsó gazdájáról semmit sem sikerült kideríteni, mert az első oldal teljesen elrongyolódott, esőmosta papírzsugorrá satnyult, annyi azonban mégis elmondható, hogy e parainézis (meghatározott személyhez intézett: buzdítás, intelem - szerk.) valószínűleg könyvszerető környezetbe került, és így viszonylag jó állapotban vészelte át a vérzivataros évszázadokat. Az Emberi okosság avagy mesterség, mellyel az ember magát és szerencséjét magasra emelheti című intelmet Imi öcsém találta a köbölkúti Páris-patak menti szeméttelepen, ahová mindenkoron szívesen járt guberálni. Bár elsősorban nem öreg kéziratok, könyvek, újságkivágások után kutatott, hanem leginkább valamiféle felhasználható anyagok (traktor- vagy autóalkatrészek, betonoszlopok, boroshordók stb.) után, mégis olykor-olykor jó érzékkel figyelt fel bizonyos ismeretlen irodalomtudományi érdekességekre, a hulladék rejtett „ereklyéire”... Lehet, hogy öcsém segítségével páratlan kincs birtokába jutottam?... TÖRTÉNELMI-IRODALMI MAGYARÁZAT Az Emberi okosság avagy mesterség, mellyel az ember magát és szerencséjét magasra emelheti című erkölcsi értekezés a jezsuita rend kiadásában 1764-ben Nagyszombatban jelent meg, s 526 oldalon 32 fejezetből áll. Az eredeti német szöveget Gánótzi Antal, érsekújvári protonotárius, a teológia doktora fordította latin nyelvre, amelyet aztán Horvát József, érsekújvári káplán, ültetett magyarra, „a haza népé
