Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Duba Gyula: Galambtemető (4.) (regényrészlet)

Duba Gyula- Hát persze... nem felejtem... olyat nem lehet elfelejteni... hajnalban már sorban álltunk a Mototechna előtt, alig pirkadt még s már tömeg állt előttünk...! Nem jutott Škoda, hát Wartburgot vettünk... nem lehet azt elfelejteni...!- Szép volt... - emlékezett puha hangon az asszony úgy örültünk neki... Skodát szerettünk volna, de mire sorra kerültünk, minden elfogyott, a Zsigulik meg a Dáciák is, csak a Wartburg maradt. Szép billiárdzöld kocsi, senki nem akarta, merthogy kétütemü! Hát nem volt igazuk. Megjártuk vele a Balatont meg a Fekete-tengerpartot, az Adriát... Piran, Szozopol, ó istenem... - sóhajtott. - Milyen más voll akkor minden...!

De nem történt semmi, a behemótok, a kövér ember és nagy kocsija eltűntek a kapu alatt. Telefonálva is bement a fickó a szűk kapun. Hát... ismét csalódtál, mondta az asszony, nem történt semmi, nehezen viseled? A férfi nem válaszolt, megszorította a kezét. Készülj fel, mondja aztán, a szőrmeüzlet még a helyén van, nem rombolták le a zöldek! Széles kirakatok. Valódi szőrmék, műprémek, női bundák, férfi irhakabátok, bélelt kesztyűk és meleg füles sapkák, divatos fekete bőr- lembercsekek. A szép bunda a női vágyak és gáláns férfiajándékok állandó tárgya lehet. Az asszonynak három bundája van, nem akar újat. Mégis mindig megnézi ő- ket, amikor erre járnak, avatottan és gyönyörködbe nézegeti, talán a prémek puhaságát is érzi. Mennyit tud mesélni édesanyja egykori bundáiról, bakfisként felpróbálta őket, talán az ízek, illatok és tapintások, a puhaság, meleg és boldogság röpke pillanatai anyagiasulva, belénk épülve megmaradnak. Valahol énünk mélyén élnek s néha arra késztetnek, hogy újból és újból hatásuk alá kerüljünk! Aztán magától felidéződik bennünk, titokzatos törvényei szerint, mint az asszonyban is, amikor így szól váratlanul:- Menjünk haza, ma nincs kedvem járni... nagyon jó ebédet főzök. Időben készen kell lennem... Délután kimegyünk a temetőbe, gyertyát gyújtunk anyuka és apuka sírján...!

A sarki boltban bevásároltak, tejet, kenyeret, vajat, néhány pudingport, vaníliásat és kakaósat, mazsolát is, ő tudja, minek, ma nagyon jó ebédet készítek, mondja az asszony...

A konyhában érzi jól magát. Dúdolgat, még fütyörész is.

A férfi az ebédlőben olvas, közben zenét hallgat, halk zongorajátékot Chopin darabjaiból. A világítóudvarban nincs galamb, csak a kilátástalan, vedlett falak. Időnként kósza nap süt ki, ilyenkor felragyognak a szobák. Fény esik a képekre, élni kezdnek. Makkfejíi Sztyepánnak gyakran lehetnek ilyen hangulatai. Hallja a nyitott ablakon, vadludak szállnak a Duna felett...