Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Czapáry Veronika: Kattanás (novella)
Czapáry Veronika Kattanás* Tudtam, hogy rám kattant, még nem láttam soha, de hallottam erotikus hangját a telefonban. Tudtam, a szeretőm lesz, meglát és egészen nyilvánvalóan rám fog kattanni, csak egy kattanás lesz és kész, vége, együtt fogunk repülni a teljes megsemmisülés felé, éreztem a hangján a telefonban. Nem, nem a szomorúság volt, ami elöntött a hangja hallatán, csak az fényes és dermesztő félelem, ami az új emberek előtt rám tör, egy ismeretség előtt, és hogy csak a hangját hallottam a telefonban, de egészen biztos voltam benne, hogy az e- nyém lesz. Az enyém lesz. Legalábbis pár nappalra és éjszakára, és ki tudja, mennyi időt szakítok ki az életéből, hangtalanul és biztosan, ki tudja, mennyi idő lesz az enyém az életéből, mennyit fog rám gondolni, velem tölteni, vagy szerelmeskedni, egy ágyon, vagy pamlagon, vagy bárhol, ahol megérint bennünket az áttetsző rózsaszín szálkás félelem. Furcsa volt erre gondolni, és még mielőtt ismertem, már egészen magam előtt láttam az egész jelenetet. Tudtam, megyek szépen és hangtalan léptekkel a folyosón, aztán fel az emeletre, és végül a kávézóba, ahol megbeszéltük a találkánkat. Meg fog látni, és el fog szédülni, ahogyan általában a férfiak teszik, ahogyan rám néznek. Próbáltam ellenállni a hangjának a telefonban, de nem tudok majd. Próbáltam ellenállni neki, de nem fogok tudni majd. Egyszerűen eláraszt minket az erotikus légkör és magával ragad egy hosszú végzeten keresztül, és újabb testiségbe fullad a szerelem. Majd beszélgetünk és közben hosszasan bámul rám, pilláimat nézi majd és szemrebbenve felfedezi majd az összeset, az összes lényt bennem, aki vagyok, szemrebbenés nélkül felfedezi majd bennem a ragadozó nőt, aki vagyok, én meg majd mosolygok és mosolygok rá, és ebben a mosolygásban nem lesz majd semmi, ami rá vonatkozik, ez a mosolygás ártatlan lesz és mégis veszedelmes. Ki tudja, mennyi idő fog eltelni utána az ágyig, és a vad szenvedélyig, ami minden szerelem sajátja, a szerelemé, ami hallgatag és lágy, a szerelemé, ami úgy kívánja a testet, az egybeolvadás fájdalma. Az egybeolvadásé, ami összeköt és szétszakít két testet, az egybeolvadásé, ami minden szerelem sajátja. Aztán rá gondolt, az előző szerelmére, és arra a kétségbeesésre, ahogyan bir
