Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Duba Gyula: Galambtemető (4.) (regényrészlet)
Galambtemető (4 ) sárnap délelőtt a nagyvárosok is kihalnak. A lakásokba szorul az élet, hogy erőt gyűjtve, nemsokára ismét az utcákra csapjon! A férfi kivonja karját a belekaroló asszonyéból, megfogja a kezét, ujjait ösz- szekulcsolja a magáéval és a felöltője zsebébe teszi. így sétálnak, amikor nagyon értik egymást. Azért értik, mert érzik egymást, közvetlenül érzik. Volt, amikor nem értették egymást, ilyenkor az asszony belé sem karolt, szótlanul és rossz érzéssel teli mentek egymás mellett, de ez ritkán történt, az utóbbi években alig, szinte soha. Szeretett a férfibe karolni, a régi szokáshoz ragaszkodva, a szülei is így jártak egykor, bár ma a város utcáin ritkán látni egymásba karoló párokat. Az Úri utcában a háztartási vegyesbolt előtt, az asszony állandó megállóinak egyike, a férfi jó érzéssel mosolyog. Bensőséges pillanat.- O... a modern háztartás egyszerű csodái... megannyi pompás szerkentyű, ma mivel lep meg vajon...?! Az apró üzlet kirakatába a piacgazdálkodás olyan csodákat hozott, melyek minden igazi háziasszony szívét megdobogtatják. Múlt évtizedek gyakorlatias, ám szűkkeblű választéka után a bőség vására, visszautalva az asszony gyerekkorára, anyja és nagyanyja meleg konyháira, kakaós, kuglófos ozsonnákra és nagy ünnepi sütés-főzésekre. Mariska és Ilonka, a szolgálólányok is segítettek, ám a szakács anyuka volt, s ahol az asszony is, tízéves lányka ott siindörgött finom ízek és pompás illatok bűvöletében. A városban minden irányból és sokféle formában néz visz- sza rá a múlt! Mindenütt belebotlik, számos maradványa emlékeket idéz, elég egy kirakat... Kék hagymamintás étkészlet, leveses-, lapos- és kistányérok, levesestál, mártásra, húsra és süteményre való darabok, nagyon régen nem látta ezt a mintát! De modern szerkentyűk is, fogasrendszerű dugóhúzó, nyomókás gázgyújtók, elmés burgonyahámozó kés, sokpengés zsebkés, villamos tésztakeverő gép, univerzális mixer, öntött kristályok, elbűvölő műanyag tálcák. Hasonló kirakat minden valódi háziasszonyt megigéz. S az asszony ilyen, a férfi tudja, a régi polgári világ hagyományain nevelkedett, melyben a háziasszonyi szerep hivatás volt, anyagi és szellemi termelőerő, nevelő kulturális intézmény, egy letűnt életforma eszménye. Az üres utcán egy autó jön szembe. Széles fekete kocsi, Mercedes vagy BMV. De angolszász csoda is lehet, Ford vagy Buick. Jön velük szembe puhán és lehengerlőn, az újgazdagok magabiztosságával, bekanyarodik az egyik palota kapuján. Alig fér be, a kaput egykor hintóra méretezték, hátrál, majd ismét nekiindul, kerek fejű kopasz fiatal férfi vezeti. Újkori kövér vállalkozó, lezserül manőverez a volánnal, ragyogó magabiztossággal vezet s közben mobiltelefonon beszél.- Kedvemre lenne, ha a bárkája elkapná a kapu ütközőkövét... ez a behemót messze van az egykori úri kocsisoktól... - mondja mélabúsan a férfi, és megvetően nézi a kopasz sikerembert —, az érdes kő végigszánthatná a kocsi alját... nem szeretem az ilyen kopaszokat, mondhatnám, utálom...!-Ne légy igazságtalan, magadra gondolj...! Emlékszel, amikor hetvenhétben megvettük a Wartburgot...?!
