Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - Szalay Zoltán: Délibáb (novella)

Szalay Zoltán-Nincs melege? - kérdezte Csabi a türelmesen álldogáló öregtől.- Hűvös az idő - válaszolta az.

Minden vélemény megcáfolható.

Linda eltűnt. Csabi egyedül maradt. Eszébe jutott Kriszta. Szenvedhet. Talán. De hol van? A balesete kétezernégyben történt. Júliusban. Csabiban megszakadt valami, s ő szeretett volna visszatérni korábbi gyanútlan valóságérzetének szilárd talajára. Ehelyett a nap (déli? alkonyi?) kábító sugaraiba nézett, s egyre inkább összezavarodott. Mintha lelke kiszállt volna szétmálló testéből, s elpárolgott volna a napsugarak pókhálójába gabalyodva.

Csapda. Fényes Géza nem akart segíteni. Csabi legszívesebben megölte volna Fényes Gézát, csakhogy tudta, akkor sem csinálhatja vissza a kavarodást. Fényes Géza most már tulajdonképpen megölhetetlen volt. A csapdából pedig aligha létezett menekvés. Csabi ezt szép lassan tudatosította is, s mikor ez megtörtént, már nem is akart menekülni. Leült a földre az öreg mellé. Nem volt hova mennie.- Ideadja azt az újságot? - fordult a rendíthetetlen öreghez. - Átlapoznám.