Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - A 75 ÉVE SZÜLETETT VERES JÁNOS EMLÉKÉRE - Kovács Tibor: „...hangja velem megy a másvilágra...”
A 75 éve született Veres János emlékére KOVÁCS TIBOR „...hangja velem megy a másvilágra...” (Weöres Sándor: Babits) Amikor húsz évvel ezelőtt Rimaszombatba kerültem, s az akkori Gömöri Múzeum alkalmazottja lettem, szellemi „szerző - mozgó” embereket kerestem a városban, s a kolléganők biztatására felhívtam a város költőjét, Veres Jánost, vagy ahogy a telefonkönyvben volt - Vörös Zoltán Jánost. A telefonba egy érces hang szólt bele, én bemutatkoztam.- Mit akar? - kérdezte az érces hang. Én elmondtam, hogy szeretnék vele találkozni, meg más egyéb önigazoló frázist mondhattam. Ma már nem is a párbeszéd esetlen tartalma a lényeg, hanem a hang impressziója, amit én is - ahogy Weöres Sándor magával vitte Babits hangját a sírba — csak a másvilágon felejtek majd el. Valahányszor felveszem a telefont és a Vörös nevet keresem a telefonkönyvben, hallom ezt a hangot, azt a kéttagú kérdő mondatot. Veres János-hiány van Rimaszombatban. Ha ma valaki a rimaszombati múzeumba (vagy máshová) jönne dolgozni a városba, az alkalmazottak nem tudnák neki ajánlani a város költőjét társaságul, mert nincs Rimaszombatnak költője. Éppen ötven éve jelent meg első önálló verseskötete az Ifjú szívem szerelmével. Korábban - 1954-ben - a Három fiatal költő című kötetben szerepelt Török Elemérrel és Ozsvald Árpáddal. Pomogáts Béla írja, hogy már „pályája kezdetén tudatosan kapcsolódik a magyar irodalom klasszikusaihoz, az ő költészete asszimilálta az ötvenes években a legtöbb motívumot a magyar költészet régibb müveiből”. Hosszabb hallgatás után - 1961-ben -jelent meg következő kötete, a Tüzek és virágok, prózát írt 1965-ben Földrengés után címmel, majd 1967-ben a Fehér szarvas, 1972-ben a Homokvirág - válogatott versek, s 1989-ben az Életút első ciklusa új verseket is tartalmaz, és válogat harminc év anyagából. Az Életút-ból kimaradt opusokat a Jéghegy egészítette ki. 1990-ben Nógrád megye Madách-díját kapta magyarországi publikációjáért és szlovák költők magyar fordításáért, 1997-ben pedig a Pro Gömör Díjat az Etnikum Alapítványtól. Fiókjában van a Blaha Lujza-plakett, és posztumusz jutalom a Magyar Köztársaság elnökének Aranyérme 2000 júliusában. A korábbi rimaszombati kultúrgeneráció még emlékszik a Fáklyára, az iro
