Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Szalay Zoltán: Délibáb (novella)
Szalay Zoltán Délibáb- Nem gondoltam volna, hogy komolyan veszed - mondta a lány. - Ha tudom, hogy ilyen érzékeny vagy, jobban vigyázok.- Nem vagyok érzékeny - válaszolta a mellette tekerő fiú -, de ami sértés, az sértés. Akkor és ott az sértés volt. Te is annak vetted volna, ha te vagy az áldozat.- Áldozat! - kiáltott fel a lány. - Hihetetlen önsajnálat lappang benned, fiam. Nem tudod elviselni, ha nem kényeztetnek, ez az igazság. Vagy ha valamiben nem lehetsz a legjobb.- Szó sincs semmi ilyesmiről - védekezett a fiú. - Szó sincs semmi ilyesmiről, egyszerűen.- Például azt sem tudnád elviselni, ha most hamarabb odaérnék ahhoz a magas fához ott, látod?, mint te. Biztos vagyok benne...- Nem, tényleg nem - mosolygott a fiú, és belehúzott. Két társuk valamivel mögöttük haladt. Kietlen területen kerékpároztak, szántóföldek mellett, az útszéli fák árnyékában. Autók vagy bármilyen más járművek nem haladtak ezen az úton. Csak a négy bicikli. Két fiú és két lány. Túráztak. A vitatkozó páros versenyezni kezdett, s bár a lány némi előnnyel indult, a fiú gyorsan beérte és megelőzte. Nevetve hagyta maga mögött a lányt, aki erőlködve tekert. A fiú egy kurta sikolyra lett figyelmes, s erre nyomban lefékezett. Rögtön ezután hallotta a puffanást, majd csörömpölés, illetve súrlódás hangját. Ledobta a biciklijét az útra, s odafutott a földön fekvő lányhoz, akinek biciklije bevágódott az út menti bozótba.- Jól vagy? A lány felnyögött. Oldalvást feküdt, a fiú pedig megpróbálta hanyatt fektetni, de ő ellenkezett.- A lábam - nyöszörögte.- Mi van vele? - kérdezte rémülten a másik fiú, aki szintén ledobta biciklijét, és odafutott a földön fekvő lányhoz.- A francba. Vér. A lány zokogni kezdett. Nyílt törés a sípcsonton. Pillanatokon belül mind a hárman véresek lettek.- Istenem, Kriszta - kiáltott fel rémülten a másik lány, aki ekkor érkezett oda a baleset helyszínére. - Hogy a fenébe...?
