Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Neszméri Tünde: A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben
78 Neszméri Tünde „Hát énnekem inkább szlovákul kellett volna (megtanulni, megjegyzés N. T.), pironkodik Milota, tettetve persze: Tudja, biztos úr, én csak úgy tudok, és kikacsint a képzeletbeli közönségre, ahogy nálunk szoktak, ugye, hogy: Tágyem do ipartestületa ér- vényesítovaty engedély...”24 A színdarab próbájára betoppanó Kuhajda Samu ki is neveti a próbán elhangzott szöveg miatt a gondnokot, miután végig hallgatta, hogy „nye bugye tu semmiféle kitelepülés”. Kuhajda látogatásáról Milota így mesél a magnóra Erkának: „Hát ti meg mit povedáltok itten?!, röhincsélte Samu hitetlenkedve. Nem tudtok se magyarul, se tótul? Mi?, hogy nye bugye kitelepülés?!, és csak pukkadozott a nevetéstől.”25 A színdarab bevezetőjében a rendező beszédében a történelmi sérelmekről is szó esik, valószínűleg azért is, mert a színdarabban szlovákok és magyarok is játszanak. Szerepelnek benne ugyanis a lakosságcserével Magyarországra került magyarok, Kuruncziék is. „Végül pedig hadd reméljem: A történelmi traumák drámájának közös eljátszása, közvetlen átélése révén talán oldódhatnak a régi görcsök a népek és egyének együttélésének szövevényében - bár segíthetnénk ebben! Jó szórakozást!”26 A Jadviga párnájával kapcsolatban Žilka Tibor27 megjegyezte, hogy több kultúra keveredik, az osztrákot és a németet emelte ki a szlovák és magyar mellett, én hozzáteszem a zsidót, ebben a műben is a szereplők nemzetiségi hovatartozását nézve az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi képe dominál, holott az a mű idejében már nem létezett. Azt, hogy nincsen választási lehetősége a szlovákiai magyarnak, míg az ottaniak önként jöhetnek át a „matyica hazájukba” így idézi a gondnok a színdarabból: „Meg hogy Szlovákiából honnan hány magyar lesz ide átpakolva.” Mondja Kohut, az agitátor és Milota János boltos csodálkozó kérdésre: „Ott nincs önkéntes jelentkezés?” ezt válaszolja: „A!, legyint Kohut, ott csak megkapja ukázba a fehér lapot, és szedheti a sátorfáját, akár tetszik, akár ...”28 Egy másik helyen pedig Milota Gyurka bácsi elmondja a színdarab alapján, hogy: „Jól van, öntsünk tiszta vizet!, kezdett bele Kohut. Szerződés azt mondja, és mutatta kézzel is: paritásos lakosságcsere, kölcsönös fifti-fifti. Őszintén: én ebbe’ nem hiszek. A felvidéki magyarokat büntetésből rakják át ide - rosszabbul járnak. Na de akkor a másik oldal meg!, bökte föl a mutatóujját, muszáj hogy jobban járjon! És azok vagyunk mi, a mellére bökött, itteni szlovákok, akik odamegyünk...” 29 NEMZETI JELLEMEK Szerintem ez a regény a békés együttélésnek egy pozitív példája. A regényben ugyanis elhangzik, hogy Kurunczi Gyula, aki a színdarabban a betelepülő családban a gabonakereskedő, valójában is a lakosságcserének köszönhetően került a faluba, Milotának jó cimborája. Ugyan a nemzeti, így a szlovák jellemeknek nem sok közük van ahhoz, hogy milyen vidéken él az ember, de egy passzust szeretnék idézni Rákos Péter könyvéből30, amelyre mintha a milotai színdarab Ancikája reagálni szeretett volna. „Kezdjük hát a természeti környezet hatásával. Chalupnýnak kapóra jön, hogy Szlovenszkó
