Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Neszméri Tünde: A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben
76 Neszméri Tünde elgondolkozik: „Mink idelenn?, ennyire távol őtőlük?, ízlelgetem meg mégis az ötletet (...) Mert elsőre persze úgy vélekedne az ember, hogy minekünk a szlovák anyanemzettesttel határos érintkezésünk akkor se lehetne, ha a szabolcsi tirpáklakta sávot hosszan nyújtatnánk el délre, a maguk nyelvi területeit pedig erősen túlozva húznánk föl északra. No de ... hátha valamiképpen mégis! Ámbár elég merész egy idea!”16 A főhős idősebbik fia, Marci is érdemel pár szót, a fiút jobbára csak a naplóírók elbeszéléseiből ismerjük, illetve a Misu által a naplóba szerkesztett harctéri naplójából, melyben a hazafelé vezető útról ír. A részletből, amit Misu a naplóba másolt az derül ki az olvasó számára, hogy Marci inkább magyar érzelmeket hordoz szívében, mint szlovákot. Az egyik helyen ugyanis ezt írja: „15 000 vagyunk magyarok”17 Másutt pedig a határnak örülve jegyzi: „Az ezeréves magyar határ.” Ezt írja annak ellenére, hogy a második világháború idején, amikor katona volt, az ezeréves magyar határ már nem létezett. Marci tehát szlovák nemzetisége ellenére magyar határnak nevezi a történelmi Magyarország határát, ami akkor már Csehszlovákiához tartozott. Miso nyelvében mindenképpen inkább magyar, mint szlovák, bár néhol elmondja, sajnálja, hogy nem tanították meg őt szlovákul a szülei, és a szövegek fordításánál is olykor bevallja, hogy szótárban nézte meg a szó jelentését. Miso a tragikum megtestesítője, ő az utolsó a családban, akiről tudunk (bár még Marci fia, Jánoska él, de az ő élete előttünk rejtély, hiszen a regényből nem tudunk meg róla semmit, a születésén kívül). Žilka Tibor szerint Misu a társadalomból kivetett személy, aki nem tud beilleszkedni, szocializálódni a társadalomba.18 írja is a naplóban, hogy őt csak kinevetik az utcán, mert spórol, és úgy néz ki, ahogyan kinéz. Nemcsak a család kihalásának szimbóluma, hanem a magyarországi szlovákság csökkenésének, kihalásának is jelképe. Gregor Ondrisra nagy hatással levő szereplő, olyan, mintha apja helyett apja volna. O is csak szlovákul beszél. Žilka Tibor azt írja róla, hogy Gregor a tisztaság képviselője, olyan ember, aki a romlatlanságot képviseli.19 Mindenképpen meg kell említenem Vajasdi Jankó bácsit, aki mindenkor képes humorizálni, több gyűlésen is ezzel hívta fel magára a figyelmet. Érzelmeiben bizonyára szlovák, hiszen minden egyes összejövetelen ott van és mókázik, vagy mondhatnám inkább azt, ironizál. Egy alkalommal ezt mondja társainak Ondris naplója szerint: „Sokszor már elaludni se bírok anélkül, hogy a nemzettesthez legalább ne képzelném odatolni a seggemet!”20 MILOTA A Milota két ember életéről és vívódásaikról szól. A két főszereplő, azt is mondhatnám rájuk, hogy elmélkedők, visszaemlékezők vagy akár mesélők, a saját, illetve, környezetük életét mondják el. Milota György szóban mondja rá egy magnóra, amit aztán Roszkos Erka, a másik mesélő leír, néhol kommentál, kiegészít, kérdez. Ahogyan az öreg is kiegészíti Erkát, mikor a lány elküldi neki a szövegeket. Az öreg Milota az 50-es évekről mesél előszeretettel. Erka az 1980-as évekről, de az 1940-es évek is szóba kerülnek, egy színdarab kapcsán, amit abban az öregott-
