Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Neszméri Tünde: A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben
A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben 77 honban játszanak, amit Erka vezet, és ahol Milota a gondnok. A darab főszereplője Zsofka néni (akit ez esetben Erka játszik), a színdarab alapjául szolgáló napló írója, az otthon lakója, aki mint utóbb kiderül, kicsit módosított a történteken. A színdarabot a Ház a piactéren című fejezetben meséli el az öreg Milota, miközben ezt is kiegészíti Erka, de ő főleg csak a színfalak mögött történtekkel. A LAKOSSÁGCSERE ÉS A SZÍNDARAB A Milota ugyanúgy, mint a Jadviga párnája, a magyarországi szlovákok életéről szól, de megismerhetjük belőle a felvidéki magyarság életének egy szakaszát is. A mű az 1990-es évekből visszatekint a második világháború utáni esztendőkre, illetve az 1956-os magyar forradalom idejére és a 80-as évekre A második világháború utáni évek és a szlovák-magyar lakosságcsere egy színjáték segítségével tárulkozik elénk a regényből, mondhatni, ez a színdarab egy mű a műben, amely a kisebbségek sorsával foglalkozik, hiszen egy olyan időszakot ír le, amikor a politikusok úgy akarták megoldani a kisebbségi kérdést, hogy a nemzetiségi és etnikai kisebbségeket a többségbe akarták olvasztani, akár úgy, hogy a két nemzetiség lakhelyet „cserél”. Milota Gyurka a toborzásokról és az ünnepségekről is mesélt: „Már az előkészítő mozgolódás sem volt akármi - az idelátogató szónokok, delegációk, összeíró- és ellenőrzőbiztosok, az egymást érő agitációs, illetve kitelepülésellenes programok, a műsoros-vacsorás, sőt templomi rendezvények, no meg az utcai nagygyűlések alaposan fölzaklatták a népet.”21 Milota Gyurka bácsi említ számadatokat is, az ő községüket is jelentős mértékben érintő lakosságcserével kapcsolatban. „Közösségünk huszadik századi történetében a legnagyobb szabású népmozgalmat - nem először hivatkozom színdarabunk témájára - mégiscsak az 1947-48-as szlovák-magyar lakosságcsere váltotta ki. (...) A következő két év alatt végeredményben 3150 tót ajkú lakosunk települt ki Szlovákiába, helyettük pedig 1460 felvidéki magyar költözött mihozzánk.”22 A lakosságcsere előtti években gazdag kulturális életet élt Tótkomlós. Talán Závada Pál otthonról hozta a színjátszó kör ötletét is, hiszen Tótkomlóson a színjátszásnak hagyományai voltak a 20. század első felében. Egyszer Milota Gyurka Kohut bevezetőjére hivatkozva utal is rá, hogy községükben valamikor volt színjátszó kör. Mint Gyivicsán Anna és Krupa András írják: „A háromrétegű, a leginkább tagolt modellben a szlovák nyelvhez kötött kulturális elemek a magas, az egyházi és a népi kultúrában egyaránt szerepet kapnak. Ilyen modellt képvisel néhány dél-alföldi szlovák település, köztük Tótkomlós (...). Ebben a körben a magas kultúra jelenlétének nem elhanyagolható súlyára utalnak például azok az adatok, amelyek a tótkomlósi öntevékeny színjátszás gazdag repertoárjára vonatkoznak”.23 A nyelv romlása és keveredése tapasztalható a színdarabban, hiszen nem is szlovákul, és nem is magyarul játsszák, hanem két nyelven, „Fele magyar, fele tótul”. Ahogy Milota a telepítési biztosnak mondja a Ház a piactéren szövege szerint:
