Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Az alakzatkutatásról
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 71 írásában Szomory Dezső: A párizsi regény című visszaemlékezés-regényét taglalja. Az irónia szakkifejezés tisztázására is kitér, mert a szakirodalom is különbözőképpen dolgozza fel, végül a szerző a stilisztikák szerinti megfogalmazásokat tartja legelfogadhatóbbnak. Mivel az irónia összetett, többarcú jelenség, megkívánják a regénybeli előfordulásai is, hogy gondos analízist kapjanak. Szathmári István Az alakzat mint szövegszervező erő című Márai-vers elemzésében a stílus fogalmát a szokásosnál tágabban értelmezi. A halotti beszéd című versben is, egyéb műveiben is a költő/író stílusa világképéről is számot ad, így a világ teljességéről, a nyelvről, a gondolkodásról stb. A szövegszervező erő, a stíluskohézió eszközeit, elemeit vizsgálandó a szerző részletes fogalom vizsgálatot is tart a vonatkozó meghatározások és felismerések kapcsán. Alapos, részletes elemzése, s szöveg „feldarabolása” azonban a tanulmány végén mégis a stílus egységét demonstrálja, s nem utolsósorban hangsúlyt ad az alakzatok változatos stilisztikai és szövegtani funkciójának is. Bőséges nyelvi és irodalmi anyaggal dolgozik Szikszainé Nagy Irma A „Miért?”-ek stilisztikája és retorikája című dolgozatában. A kérdésalakzatok sokféleségének definiálása, nyelvhasználati indoklása, többértelműsége a további vizsgálódás tárgya. A stílusrétegek szerinti különböző fajtájú és nyelvi megformáltságú kérdések a tiltást, tagadást, feddést, óhajtást, felszólítást, megállapítást bizonyítottan jelenthetik. A szépirodalmi idézeteken túl foglalkozik a szerző reklámszövegek tipográfiai megoldásainak miértjeivel. Summázatában - másokkal is egyetértve - kimondja: „mindazok a stílusszintek és szövegtípusok élnek a Miért?-es kérdésalakzatokkal, amelyek hatásra törekednek: így a szépirodalom, a tudományos előadás vagy értekezés, illetve a publicisztika” (216); de az egyéb nyelvi cselekvések is. Tolcsvai Nagy Gábor Az alakzatok kognitív nyelvészeti megalapozása című részletes indoklásokat tartalmazó dolgozatában mintegy rendteremtésre törekszik a klasszikus retorikai kategóriák újraértelmezésében. Ezt a pragmatikai és a kognitív megközelítések eredményeinek bevonásával igyekszik részleteiben feldolgozni. A mátrixokkal, ábrákkal is szemléletesebbé tett szöveg hivatkozásaiban a legfrissebb elméleteket és a legismertebb nyelvtudósokat hívja segítségül. A szerző összegzésében hangsúlyt ad annak a gondolatnak, miszerint a nyelv dinamikus, interaktív jellegének figyelmen kívül hagyása okozott eddig gondot, amely részben elhárítható a funkcionális kognitív szemlélettel, illetve a kognitív műveletek alakzatformáló jellegének részletezőbb, alaposabb megközelítésével. A fent leírtakból remélhetőleg kitűnik az olvasó számára, hogy az ismertetett tanulmánykötet igen sokrétű kérdéskörrel foglalkozik, bőséges forrásanyagra és tudományos vitára támaszkodik. Rövid leírásunkban éppen csak ízelítőt nyújthattunk a legelmélyültebb feldolgozást nyújtó tanulmányból is. Célunk csupán annyi lehetett, hogy felhívjuk az olvasó figyelmét arra, hogy az egyik legfrissebb megközelítésű retorikai-stilisztikai kötetet veheti kézbe, szakmai hozzáértését ily módon is megerősítve.
