Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - TANULMÁNY - Neszméri Tünde: A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben
72 TANULMÁNY NESZMÉRI TÜNDE A magyarországi szlovákok Závada Pál regényeiben Závada Pál két regényében a Jadviga párnájában és a Milotában a szerelmi történet, a családtörténet és a jó lélekábrázolás mellett találunk kisebbségi kérdéseket is. A két mű szlovák nemzetiségi szereplőinek mindennapi életébe beleszövődő helyzet a kisebbségi helyzetükből adódik. Mint ahogyan azt megszokhattuk kisebbségben élő íróktól, hiszen az élményanyag adott a saját éltükből. Ha tipikusan közép-európai regényt akarunk olvasni, fogjuk kézbe a Jadviga párnáját, mondják többen is, jogosan. Hiszen a mű a 20. század eleji Magyarországon játszódik (bár a cselekmény szála az ötvenes évekig elvezet minket, sőt az egyik naplóírónak, Misunak köszönhetően, egészen a 80-as évekbe). Egy olyan településen, ahol magyarok, szlovákok, zsidók együtt tudnak élni. JADVIGA PÁRNÁJA Žilka Tibor a regény színteréről azt írta, hogy mindenekelőtt szlovák környezetben játszódik, de német és osztrák kapcsolatokat is találunk a műben.' Hozzáteszem, a műben elég sok a zsidó vallású szereplő is, ami szintén hatással van a szereplőkre és a regény eseményeire. Gondoljunk csak Buchbinder Mikire és bátyjára, Árminra, vagy arra, hogy a hazatérő katonák néhány zsidó házát felégetik. Az akkori (huszadik század eleji) Magyarország kisebbségi életét a szerző a szlovákokon mutatja be, hiszen ő is ezt a kultúrkört hozta magával, mint élményt. A NAPLÓÍRÓK ÉS NYELVHASZNÁLATUK A Jadviga párnája a szerző meghatározása szerint: napló. Csak éppen ennek a naplónak nem egy, hanem három szerzője van. Az első naplóíró, Osztatni Ondris, szlovák gazda, házassága történetét írja le. „Zacsínam túto knyizsecsku. Én, Osztatni András 1915. február hó 5-dikén kezdem meg ezt a feljegyzési könyvecskét, nősülésem előtti napon.”2 Már ebből a mondatból is kitűnik Ondris kétnyelvűsége, ez jellemző a többi szereplőre is, keverik a magyart a szlovákkal. A másik naplószerző Ondris felesége, Jadviga, aki csak a férje halála után szerez tudomást a feljegyzési könyvecskéről. Az öreg szolga, Gregor hozza be neki a tanyáról. Jadviga így kezd hozzá az íráshoz: „Beleírok és olvasok a naplójába, ha szólni akarok Magához, ha hallani vágyom a hangját, látni tollpercegő csuklóját s a papírról tűnődve fölemelt arcát, vagy az e lapokon örökül hagyott történeteiben felfe-
