Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Az alakzatkutatásról
68 KÖNYVRŐL KÖNYVRE nek feldolgozását nyújtják. Radnóti zenei hatásokkal, alliterációkkal teli lenyűgöző nyelvi stílusa, költői képanyaga kitűnő alapot szolgáltat az „ősi források” felismerésére is. A bikahasonlat nemcsak a Bika csillagjegyben született költőt asszociálja, hanem visszautal a nagyszerű mitológiai témákra is (Gilgames, egyiptomi mítosz, héber mitológia, a keresztény irodalom). Cs. Jónás Erzsébet Csehov-drámák fordításában végez alakzatvizsgálatot. A kontrasztív stilisztikai s a fordításstilisztikai vizsgálatokon túl fontosnak tartja a drámák célnyelvi „szövegszövetének” alakzatvizsgálatát, azzal a céllal, hogy árnyaltabb műfordítói és nyelvtudományi szempontú vizsgálatot nyújtson. Maga is hangsúlyozza, hogy ez a fajta vizsgálódás nem érintheti a színpadra szcenírozott te- atralógiai aspektusú feldolgozások szövegeit, illetve ezekről a tényekről csak elvétve nyújthat lényegi információt az effajta elemzés. A dráma tehát mint szövegmű alkotja a kutatás anyagát, az alkategóriákban pedig a dialógusok, a replikák tipikus alakzataira kerül sor, legfőképpen a detrakciós alakzatok, ill. a szecessziós túldíszített stílus szemszögéből vizsgálva. Czetter Ibolya a retorikai alakzatok fogalom- és tudománytörténeti áttekintését nyújtja. Tanulmánya fontos a tekintetben is, miszerint történetileg visszanézve vizsgálódik a fogalmak elkülönböződései, pontosításai, ill. mai szóhasználatban érvényesített változatai kapcsán. Felgöngyölíti az antikban kezdődő retorikai alakzatokra vonatkozó fogalmak fejlődési változásait, a középkor, a francia klasszicizmus, majd a neoretorika strukturalista nyelvészeti alapú, ill. az irodalom tért hódító alakzatelméleteit. Az írásban külön hangsúlyozott részben jelenik meg a magyar retorikairodalom és stíluselméletek rövid felvázolása a kezdetektől napjainkig. Alakzat(társulás)ok a retorizált műfajok szöveg- és stílusstruktúrájában a címe Eőry Vilma dolgozatának. Az írott sajtó két sajtónyelvi szövegét, a hírt és a glosszát, majd a vallomást veszi górcső alá a szerző. Összefoglalásában rögzíti alapos vizsgálódásainak várható eredményét is, a három műfaj ugyanis alapvetően különböző mennyiségi mutatókkal rendelkezik a vizsgált aspektus szerint. A szerkezetalakító alakzatokat tehát legkevésbé a hírben, majd intenzívebben a glosszá- ban s végül a legbonyolultabb összefonódásaikat az irodalmi vallomásban ismerhetjük fel. Gáspári László Retorikai-stilisztikai konstrukcionális egységek grammatikai szerveződése címmel és Nagy Gáspár-kommentárok alcímmel nyújtja át többszintű, kölcsönös összefüggéseket láttató vizsgálati eredményeit. Ez után olvasható Heltainé Nagy Erzsébet Az ismétlés nyelvi-pragmatikai rétegei egy Sinka-kisre- gényben című elemzése, amelyben a „Kadocsa, merre vagy?” című műben szereplő alakzatok kutatásával foglalkozik. Mivel ezúttal egy nagyobb elemzés rövidített változatát adja közre a szerző, csupán néhány kiemelt mozzanatra koncentrál. Először a pragmatikai szint rétegeiből, majd a szűkebben értendő nyelv és stílus alakzataiból kapunk ízelítőt, mindkettő esetében a kulcsfogalom az antitézis. Ez szolgáltatja a vizsgálódás lényegi részét.
